Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv jól megalapozott vizsgálatot nyújt az 1980-as évek sátánpánikjáról, kiemelve annak kulturális, pszichológiai és társadalmi alapjait, miközben részletesen bemutatja a különböző bírósági ügyeket és a társadalomra gyakorolt hatását. Elgondolkodtató, és átfogó képet nyújt egy olyan erkölcsi pánikról, amely még ma is visszhangra talál. Egyes olvasók azonban úgy találják, hogy az elbeszélés politikailag elfogult és nem eléggé koherens.
Előnyök:⬤ Jól kutatott és megírt
⬤ lebilincselő történetmesélés
⬤ történelmi és szociológiai kontextust nyújt
⬤ rávilágít a pánik következményeire
⬤ gyors tempójú és lényeglátó
⬤ elrettentő példaként szolgál a társadalmi hisztériával kapcsolatban.
Hátrányok:⬤ Vélt politikai elfogultság
⬤ néhány olvasó szerint rosszul szervezett és nem volt koherens
⬤ a könyv egyes részei elmerülnek a történelmi részletekben
⬤ kritika a másodlagos forrásokra való támaszkodás és az új meglátások hiánya miatt
⬤ néhányan úgy érezték, hogy a könyv a terápiával és a traumával kapcsolatos elavult hiedelmeket állandósítja.
(44 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
We Believe the Children: A Moral Panic in the 1980s
Könyv tartalma:
A Wall Street Journal 2015 legjobb könyve
A Boston Globe 2015 legjobb könyve
Briliáns, felkavaró portré a kultúrharcok hajnaláról, amikor Amerika kételyekkel, vad vádaskodásokkal és a gyerekek biztonságáért való alaptalan félelemmel kezdte szétszakítani magát.
Az 1980-as években Kaliforniában, New Jerseyben, New Yorkban, Michiganben, Massachusettsben, Floridában, Tennessee-ben, Texasban, Ohióban és másutt bölcsődei dolgozókat tartóztattak le, vádoltak meg, állítottak bíróság elé, és ítéltek el szörnyű szexuális bűncselekmények elkövetése miatt az általuk gondozott gyermekek ellen. A szociális munkások és az ügyészek szerint ezek a bűncselekmények évekig észrevétlenül maradtak, és olyan brutalitásból és szadizmusból álltak, amely minden képzeletet felülmúlt. A bébiszitter-szolgálatok és a bölcsődék veszélyei a média országos hírfolyamává váltak. A sok száz ember közül, akik ellen országszerte nyomozást folytattak a bölcsődei és rituális bántalmazási ügyekkel kapcsolatban, mintegy 190 ellen emeltek hivatalos vádat, ami több mint 80 elítéléshez vezetett.
Évekbe telt, amíg az emberek rájöttek arra, amit a vádlottak mindvégig állítottak - hogy ezek a büntetőeljárások egy évtizedes kollektív hisztéria kitörésének termékei voltak, amely a salemi boszorkányperekkel vetekszik. A szociális munkások és a nyomozók kényszerítő vallatási technikákat alkalmaztak, amelyek arra késztették a gyerekeket, hogy azt mondják nekik, amit hallani akartak. A helyi és országos újságírók a történetek pikáns aspektusainak népszerűsítésével szították a lángokat, míg az agresszív ügyészek karriert akartak csinálni azáltal, hogy egy kimondhatatlan gonoszságot tártak fel ott, ahol a szülők a leginkább féltek tőle.
Richard Beck, az n+1 szerkesztője kiterjedt archív kutatások és a hisztéria főszereplőivel készített több tucatnyi interjú segítségével mutatja be, hogy a törvényhozók, orvosok, ügyvédek és szülők egy csoportja - akiknek többsége a legjobb szándékkal dolgozott - hogyan teremtette meg a kulturális katasztrófa színterét. A félelem légköre, amely ezeket az eseteket övezte, a nőkről, a gyerekekről és a szexről szóló viták egész sorát befolyásolta. Ez egyúttal a jobboldali kulturális újjáéledéshez is vezetett, amely sok tekintetben a mai napig tart.
