Hit, tudomány és megértés

Olvasói vélemények

Sir John Polkinghorne könyve esszék és előadások sorozatán keresztül vizsgálja a tudomány és a vallás kapcsolatát. Célja annak bemutatása, hogy a hit és a tudomány együtt létezhet, és betekintést nyújt az e párbeszéddel kapcsolatos különböző témákba. Míg sok olvasó értékesnek és elgondolkodtatónak találja a vitákat, néhányan elégedetlenségüket fejezik ki bizonyos bemutatott érvekkel kapcsolatban, különösen a biológiában a tervezés fogalmával kapcsolatban.

A szerző lenyűgöző háttérrel rendelkezik mind a tudomány, mind a teológia területén, ami hozzájárul az értő esszékhez. Az írói stílus magával ragadó, az összetett témákat is érthetővé teszi. A könyv ösztönzi a tudomány és a vallás közötti párbeszédet, és olyan üdítő nézőpontot kínál, amely elkerüli a szélsőséges álláspontokat. A kulcsfontosságú témákat jól körüljárja, és sok olvasó értékeli a szerzőnek a hit és a tudományos megértés összeegyeztetésére tett kísérleteit.

Egyes olvasók kevésbé találnak kielégítőnek bizonyos esszéket, különösen azokat, amelyek a biológia tervezését tárgyalják, és amelyek az olyan vitatott elméletek felé hajlanak, mint a „redukálhatatlan komplexitás”. Néhány területen Polkinghorne érveinek mélységét és hatékonyságát kritika éri, ami a hit és a tudomány összeegyeztetésének lehetséges hiányosságaira utal.

(3 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Faith, Science and Understanding

Könyv tartalma:

Ebben a lebilincselő könyvben korunk egyik legelismertebb tudós-teológusa a tudomány és a teológia kölcsönhatásának aspektusait vizsgálja. John Polkinghorne megvédi a teológia helyét az egyetemen (az emberi igazságkeresés része), és megvitatja a kinyilatkoztatás vallásban betöltött szerepét (a kinyilatkoztatás a tapasztalat rögzítése, nem pedig megkérdőjelezhetetlen tételek közlése).

Elgondolkodtató beszélgetése során Polkinghorne végig olyan őszinteséggel és nyíltsággal beszél, amely a tudományos kutatásban szerzett sokéves tapasztalatából fakad. Polkinghorne írásainak egyik központi témája, hogy összeegyeztetje azt, amit a tudomány a világegyetem folyamatairól mondani tud, a teológia hitével a teremtésben tevékenykedő Istenben való hitével. A szerző két kapcsolódó fogalmat vizsgál meg alaposan.

Az első a teremtésben szerepet játszó isteni önkorlátozás, amely annak a hagyományos állításnak a fontos újraértékeléséhez vezet, hogy Isten nem az okok között okozóként cselekszik. A másik az idő természete és Isten részvétele benne, egy olyan kérdés, amelyről Polkinghorne megmutatja, hogy összekapcsolhatja a metatudományi és a teológiai felfogást.

A könyv utolsó részében a szerző áttekinti a tudomány és a teológia három évszázados vitáját, és értékeli a vitában részt vevő főbb kortárs szerzők munkásságát: Wolfhart Pannenberg, Thomas Torrance és Paul Davies. Azt is megvizsgálja, hogy a tudomány-teológia vita miért foglalkoztatta évszázadokon át különösen az angolokat.