Hitchcock és a hidegháború: Új esszék a kémfilmekről, 1956-1969

Olvasói vélemények

A könyv egy Dr. Walter Raubicheck által szerkesztett esszégyűjtemény, amely Alfred Hitchcock kevésbé ismert filmjeinek jelentőségét védi az 1950-es és 1960-as évekből, érvelve azok társadalmi és politikai relevanciája mellett, különösen a hidegháború kontextusában. Az esszék az erkölcsi kétértelműség témáit és Hitchcock változó politikai nézeteit vizsgálják.

Bemutatott innovatív ötletek, erős érvek Hitchcock filmjeinek politikai relevanciája mellett, az erkölcsi kétértelműség alapos feltárása, és egy friss perspektíva, amely értékeli a filmkészítésben a tudattalan döntéseket.

A politikai témák nagy hangsúlyozása talán nem minden olvasó számára vonzó, és azok, akik a népszerűbb Hitchcock-filmekre vagy a mainstream kritikákra várnak, kevésbé találhatják lebilincselőnek.

(1 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Hitchcock and The Cold War: New Essays on the Espionage Films, 1956-1969

Könyv tartalma:

A kötetben összegyűjtött nyolc esszé azt bizonyítja, hogy Hitchcock 1950-es és 1960-as évekbeli kémfilmjei a legfontosabb alkotásai közé tartoznak, mivel ezek tartalmazzák legmarkánsabb politikai nézeteit, és egyben teljes mértékben feltárják erkölcsi iránytűjének összetettségét.

A hidegháború, mint a második Az ember, aki túl sokat tudott (1956), az Észak-északnyugat (1959), a Tépett függöny (1966) és a Topáz (1969) történelmi háttere arra inspirálta Hitchcockot és forgatókönyvíróit, hogy olyan narratívákat hozzanak létre, amelyeket határozott erkölcsi kétértelműség jellemez, amely, bár az 1930-as és 1940-es évek kémfilmjeiben szubtextusként volt jelen, a későbbi alkotások tematikus magjává vált.