Olvasói vélemények
Összegzés:A könyvről szóló kritikák a Baader-Meinhof-banda (RAF) részletes történelmi tartalmának elismerését és az írói minőséget érintő kritikákat vegyesen tartalmazzák. Míg egyes kritikusok dicsérik az alapos kutatást és a korszakba való betekintést, mások nehézkesnek és következetlennek találják az írásmódot, ami kihívást jelentő olvasási élményt eredményez.
Előnyök:A könyv részletes és pontos történetet nyújt a Baader-Meinhof-banda történetéről, és dicsérik alapos kutatásaiért és lebilincselő elbeszélésmódjáért. A 20. századi történelem iránt érdeklődők számára nélkülözhetetlennek tartják, és érdekes jellemrajzokat tartalmaz a kulcsfigurákról. Sok kritikus szerint a könyv lebilincselő és megvilágítja a kor társadalmi és politikai összefüggéseit.
Hátrányok:A kritikusok jelentős problémákat vetnek fel az írásmóddal kapcsolatban, megjegyezve, hogy az gyakran rosszul kivitelezett, következetlen és tele van gépelési hibákkal, ami frusztráló olvasási élményt nyújt. Néhány kritikus úgy érezte, hogy a könyv túlságosan részletes és lassú, ami az érdeklődés elvesztéséhez vezet. Említést tettek a lehetséges elfogultságról és a szerzők véleményének túlságosan nehézkes bemutatásáról is.
(38 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Hitler's Children: The Story of the Baader-Meinhof Terrorist Gang
Könyv tartalma:
A Hitler gyermekei 1977-ben jelent meg először az Egyesült Államokban és Nagy-Britanniában, és a kritikusok általános elismerését váltotta ki, majd hamarosan világsiker lett, és számos más nyelvre, köztük japánra is lefordították.
A könyv a nyugatnémet terroristák történetét meséli el, akik az 1960-as évek végének "új baloldali" diákprotestmozgalmából nőttek ki. Bombákkal és golyókkal kezdtek gyilkolni a "béke" nevében. Szinte mindegyikük jómódú, tanult családokból származott. Nemcsak azért voltak "Hitler gyermekei", mert a náci időszakban vagy közvetlenül a náci időszak után születtek - szüleik közül néhányan a náci párt tagjai voltak -, hanem azért is, mert éppoly hevesen ellenezték az egyéni szabadságot, mint a nácik. Deklarált ideológiájuk a kommunizmus volt. Mind az amerikai segélyek, mind a nyugatnémet gazdasági csoda haszonélvezői voltak. Megvetve a jólét és a szabadság mérhetetlen ajándékait, "azonosultak" a harmadik világ háborúk, szegénység és elnyomás áldozataival, akiknek a nyomorúságáért a "nyugati imperializmust" okolták. A valóságban terrorista tevékenységüknek nem volt jobb célja, mint az önkifejezés.
A forradalom vezetéséről szőtt álmaiknak az vetett véget, amikor egyikük a másik után meghalt a rendőrséggel folytatott lövöldözésekben, vagy felrobbantották a saját bombájával, vagy letartóztatták, bíróság elé állították és hosszú börtönbüntetésre ítélték őket. A Vörös Hadsereg Frakció (amelyet az újságírók "Baader-Meinhof bandának" neveztek) mind a négy vezetője öngyilkos lett a börtönben.
