snow in silence
Az érintés egyszerűsége.
Két különböző, de egymást keresztező gondolat összeolvadása.
Millió lehetséges kimenetel, de itt vagyunk, a káosz elmélete desztillálva a gesztusok és nem a szavak ellipszisére, mint két misztikusan összefonódott lélek néma közössége. Ki merne beszélni arról, amiből mi vagyunk, hogy megidézzünk dolgokat, amelyek túlmutatnak az ilyen alaptalan felfedezésen? Ha belefuthatnál a dolgokba, megtennéd - sokkal jobb, ha kárt teszel magadban, mielőtt más tenné meg, azáltal, hogy együtt élsz a fájdalommal, amit ismersz, szemben azzal a fájdalommal, amit nem ismersz. Ki hibáztathatna téged? Én nem. Aki én vagyok neked, az nem más, mint a kívánságaid és vágyaid tükörképe, a legkisebb adagokban adagolva. Én vagyok a te szeled. De te, ó te, te vagy a szárnyaim.
