Hoarding New Guinea: Writing Colonial Ethnographic Collection Histories for Postcolonial Futures
Hoarding New Guinea a gyarmatosítás új kultúrtörténetét nyújtja, amely nagy figyelmet fordít azokra a milliónyi őslakos leletre, amelyek Európa gyarmati múltjának tanúiként szolgálnak a néprajzi múzeumokban. Rainer F. Buschmann azt a mintegy kétszázezer leletet vizsgálja, amelyet 1870 és 1920 között Német Új-Guinea gyarmatáról hoztak ki. Megfordítva azokat a tipikus pályákat, amelyek a néprajzi múzeumokat helyezik az elemzés középpontjába, arra a következtetésre jut, hogy a múzeumok anyagi kultúra iránti érdeklődése önmagában nem magyarázza a kitermelt leletek nagy mennyiségét.
Buschmann túllép a műtárgyaknak a gyarmati vereség vagy a vallási térítés trófeájaként való egyszerű meghatározásán, ehelyett a gyűjtögetés kifejezést használja az őslakosok műtárgyainak az európai gyarmati lakosok általi irracionális felhalmozására. Buschmann az őslakosok anyagi kultúráját is kiemeli, mint a termelők alkupozícióját az erőltetett gyarmati rendszerrel szemben. Emellett azzal, hogy egy intézmény helyett egy gyűjtési területet helyez a középpontba, új vizsgálati területeket nyit meg, amelyek magukban foglalják a nem hivatásos néprajzi gyűjtőket és az őslakosok mint az anyagi kultúra mögött álló termelők tartós, nem pedig felületes figyelembevételét. Hoarding New Guinea választ ad arra a felhívásra, hogy az európai múzeumok gyarmati néprajzi gyűjteményei nagyobb történeti hangsúlyt kapjanak.
Rainer F. Buschmann a program elnöke és a Kaliforniai Állami Egyetem (Channel Islands) történészprofesszora. Több könyv szerzője, köztük a Iberian Visions of the Pacific Ocean, 1507-1899 és a Anthropology's Global Histories: The Ethnographic Frontier in German New Guinea, 1870-1935.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)