Hogyan bukott el Róma: Egy szuperhatalom halála

Olvasói vélemények

Adrian Goldsworthy „Hogyan bukott el Róma” című könyve áttekintést nyújt a Nyugat-Római Birodalom hanyatlásáról, megvizsgálva a polgárháborúk sokaságát, a kormányzás eredménytelenségét és más belső tényezőket, amelyek hozzájárultak a bukáshoz. Bár az elbeszélés lebilincselő és közérthető, az elemzés mélységéről és eredetiségéről megoszlanak a vélemények: egyesek dicsérik olvasmányosságát és meglátásait, míg mások hiányolják a római történelemmel már tisztában lévők számára.

⬤ Magával ragadó és olvasmányos stílus, amely végig fenntartja az érdeklődést.
⬤ Egy összetett történelmi korszak tömör áttekintése.
⬤ Betekintést nyújt a Róma hanyatlásához vezető belső problémákba, mint például a polgárháborúk és a kormányzati működés zavarai.
⬤ Jó elbeszélés a témában járatlanok számára.
⬤ Világos szervezés és a témák összekapcsolása.

⬤ Hiányzik a mélység és a részletesség a témában jártas olvasók számára, inkább nyújt átfogó áttekintést, mint mélyreható elemzést.
⬤ Részben ismétlődik, egyes fejezetek nem koherensek.
⬤ Néhány történelmi érv nem teljesen megalapozott.
⬤ Kevés figyelmet fordít a hétköznapi rómaiak életére és a társadalmi hatásokra.
⬤ Megjelenítési problémák egyes formátumoknál, például a Kindle esetében.

(101 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

How Rome Fell: Death of a Superpower

Könyv tartalma:

A Római Birodalom bukásának új, nagyszabású története, a díjnyertes szerzőtől Caesar

Kr. u. 200-ban a Római Birodalom támadhatatlannak tűnt, hatalmas területe az ismert világ nagy részét tette ki. Az ötödik század végére a római uralom Nyugat-Európában és Észak-Afrika nagy részén megszűnt, és csak egy zsugorodott keleti birodalom maradt. A Római Birodalom bukásáról szóló beszámolójában Adrian Goldsworthy díjnyertes szerző a szuperhatalom hanyatlásának fájdalmas évszázadait vizsgálja. A szerző az érintett férfiak, nők, hősök és gazemberek történetein keresztül eleveníti meg a történelmet, és meglepő tanulságokat tár fel a nagy nemzetek felemelkedéséről és bukásáról.

Ez a korszak figyelemre méltó személyiségek korszaka volt, a filozófus-császártól, Marcus Aureliustól kezdve az olyan császárokig, mint Diocletianus, akik kemény, sőt brutális katonáknak mutatták magukat. Ez volt a forradalmi eszmék időszaka, különösen a vallás területén, amikor a kereszténység üldözött szektából az állam és a császárok vallásává vált. Goldsworthy különös figyelmet szentel a római katonák hajlandóságának arra, hogy harcoljanak és megöljék egymást. Végső soron ez a történet arról szól, hogy egy komoly rivális nélküli birodalom belülről rothadt el, uralkodói és intézményei a rövid távú ambíciót és a személyes túlélést helyezték az állam szélesebb körű javai elé.