Hogyan formálja a test az elmét

Olvasói vélemények

Shaun Gallagher „Hogyan formálja a test az elmét” című könyve átfogó és fontos mű, amely a megismerés, a testiség és a szocialitás metszéspontját vizsgálja. Szigorú és magával ragadó keretet mutat be az elme megértéséhez, bár kihívás elé állíthatja az e területen nem jártas olvasókat.

A könyvet dicsérik az érvelés világosságáért és meggyőző erejéért, ami a kognitív tudományok és a filozófia aranylemezévé teszi. Alaposan tárgyalja az alapvető témákat, és hatékonyan szövi össze a különböző tudományágakból származó fogalmakat. Különösen hasznos az idegtudományok és a neuropszichológia művelői számára, mivel új perspektívákat és meglátásokat nyújt.

A szöveg összetett és nehezen érthető lehet a témában előismeretekkel nem rendelkező olvasók számára, ami felületes megértéshez vezethet. Néhány olvasó megjegyezte, hogy egyes fejezetek lazán kapcsolódnak a fő témához, bár Gallagher általában hatékonyan köti vissza őket.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

How the Body Shapes the Mind

Könyv tartalma:

Hogyan formálja a test az elmét egy interdiszciplináris mű, amely a kísérleti pszichológiában, az idegtudományokban, a kórtani tanulmányokban és a fejlődéslélektanban talált bizonyítékokra hivatkozva filozófiai kérdésekkel foglalkozik. E tudományágak között egyre nagyobb az egyetértés abban, hogy a megtestesülés hozzájárulása a megismeréshez megkerülhetetlen.

Mivel azonban ez a felismerés a legkülönbözőbb tudományágakban alakult ki, még mindig szükség van egy olyan közös szókincs kialakítására, amely képes integrálni az agyi mechanizmusokról szóló vitákat az idegtudományban, a viselkedéses kifejezéseket a pszichológiában, a tervezési szempontokat a mesterséges intelligenciában és a robotikában, valamint a megtestesült tapasztalatról szóló vitákat a fenomenológiában és az elmefilozófiában. Shaun Gallagher könyvének célja, hogy hozzájáruljon ennek a közös szókincsnek a megfogalmazásához, és olyan fogalmi keretet dolgozzon ki, amely elkerüli mind a túlzottan redukcionista megközelítéseket, amelyek mindent az alulról felfelé irányuló neuronális mechanizmusokkal magyaráznak, mind pedig az inflációs megközelítéseket, amelyek mindent a karteziánus, felülről lefelé irányuló kognitív állapotokkal magyaráznak. Gallagher két alapvető kérdéscsoportot vizsgál.

Az első csoportot a tapasztalat szerkezetének fenomenális aspektusaira vonatkozó kérdések alkotják, és különösen azokra a viszonylag szabályos és állandó vonásokra, amelyeket tapasztalataink tartalmában találunk. Ha a tudatos tapasztalat során állandóan utalunk a saját testünkre, még ha ez a tudatosság visszahúzódó vagy marginális is, akkor ez a hivatkozás a tudat fenomenális mezejének strukturális jellemzője, egy olyan keret része, amely valószínűleg meghatározza vagy befolyásolja a tapasztalat minden más aspektusát.

A kérdések második csoportja a tapasztalat struktúrájának olyan aspektusaira vonatkozik, amelyek rejtettebbek, olyanokra, amelyekhez talán nehezebb hozzáférni, mert még mielőtt tudnánk róla megtörténnek. Ezek általában nem kerülnek bele explicit módon a tapasztalat tartalmába, és gyakran hozzáférhetetlenek a reflektív tudat számára.

Milyen mértékben és milyen módon alakítja vagy strukturálja a tudatot és a kognitív folyamatokat, amelyek magukban foglalják az érzékeléssel, emlékezéssel, képzelettel, hittel, ítélettel stb. kapcsolatos tapasztalatokat, az a tény, hogy ilyen módon megtestesülnek?