Hogyan gyászolnak az állatok

Olvasói vélemények

Barbara King „Hogyan gyászolnak az állatok” című könyve az állatok érzelmi életét, különösen a gyászra való képességüket vizsgálja. A könyv számos megható anekdotát és tudományos megfigyelést mutat be, amelyek bizonyítják, hogy az állatok valóban éreznek érzelmeket, például gyászt, ugyanakkor elismeri az e területen végzett jelenlegi kutatások korlátait is. Az olvasók értékelik a könyv elgondolkodtató tartalmát és olvasmányos stílusát, bár egyesek kritizálják, hogy túl intellektuális vagy óvatos a következtetéseiben.

⬤ Jól megírt és az olvasók számára hozzáférhető.
⬤ Számos megható, személyes anekdotát és tudományos példát kínál.
⬤ Arra ösztönzi az olvasókat, hogy újragondolják az állati érzelmekkel kapcsolatos régóta fennálló hiedelmeket.
⬤ Az állatjólét egy fontos és gyakran figyelmen kívül hagyott témáját érinti.
⬤ Értelmes beszélgetésekre és az állatok mélyebb megértésére ösztönzi az olvasókat.

⬤ Néhány olvasó szerint a szerző hangneme túlságosan óvatos vagy intellektuálisan hideg.
⬤ Néhány kritika megemlíti a strukturált elemzés vagy az értékelés következetességének hiányát, ami csökkenti a hitelességét.
⬤ Néhányan úgy vélik, hogy a könyv nem megy elég messzire az összes állat érzelmi életének elismerésében.
⬤ Egyes olvasók úgy érzik, hogy a könyvnek nincs meggyőző tartalma, vagy nem képes fenntartani az érdeklődést.

(44 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

How Animals Grieve

Könyv tartalma:

Az állatokkal való legkorábbi gyermekkori találkozásunktól kezdve véletlenül ismerős érzelmeket tulajdonítunk nekik. A tudósok azonban régóta óva intenek az ilyen antropomorfizálással szemben, azzal érvelve, hogy ez korlátozza képességünket arra, hogy valóban megértsük más lények életét.

Az utóbbi időben azonban a dolgok kezdtek a másik irányba elmozdulni, és Barbara J. King antropológus élen jár ebben a mozgalomban, aki határozottan amellett érvel, hogy az állatok érzelmeivel lehet - és kell is - foglalkoznunk. A How Animals Grieve (Hogyan gyászolnak az állatok) című könyvében a gyász sajátos esetére hívja fel a figyelmünket, és történetről történetre mesél - szántóföldekről, farmokról, otthonokról és még sok más helyről - olyan állatokról, amelyek elvesztett társukat, társukat vagy barátjukat gyászolják.

King elbeszél az elefántokról, amelyek körülveszik a matriarchájukat, amikor az legyengül és meghal, és a következő napokban úgy vigyáznak a holttestére, mintha virrasztanának. Egy házimacska elveszíti a testvérét, akitől korábban soha nem vált el, és hetekig járkál a lakásban, panaszosan jajveszékelve.

Egy pávián elveszíti a lányát egy ragadozó miatt, és gyászba borul. King minden esetben antropológiai képzettségét használja fel arra, hogy értelmezze és megmagyarázza a látottakat - hogy segítsen nekünk helyesen megérteni ezt az állati gyászt, amely nem azonos és nem is különbözik teljesen az emberi veszteségélménytől.

Az így létrejött könyv egyszerre merész és földhözragadt, lenyűgözően ambiciózus, miközben óvatosan ismeri el megértésünk korlátait. A megható történeteken keresztül, amelyeket oly gyönyörűen megörökít és elemez, King közelebb hoz minket azokhoz az állatokhoz, akikkel egy bolygón osztozunk, és segít abban, hogy saját tapasztalatainkat, kötődéseinket és érzelmeinket az élet, a halál, a szerelem és a veszteség nagyobb hálójának részeként lássuk.