Hogyan gyilkoljuk meg az életünket

Olvasói vélemények

Cat Marnell „Hogyan gyilkoljuk meg az életünket” című memoárja a függőséggel való küzdelmét és a 2000-es évek eleji New York-i csillogó életstílusának ellentéteit örökíti meg. Humoros, nyers és őszinte történetmesélése magával ragadja az olvasókat, bár személyes útjának mélységéről és megoldásáról megoszlanak a vélemények.

⬤ Magával ragadó írás, amely humoros és átélhető
⬤ jól kidolgozott, érzelmi mélységű történetmesélés
⬤ gyors tempójú és magával ragadó
⬤ bennfentes nézőpontot nyújt a függőségről egy csillogó életmódon belül
⬤ egyedi nézőpont a komoly témákról
⬤ az olvasók körében nagy visszhangot vált ki, különösen azoknál, akik ismerik a szerző korábbi munkáit.

⬤ Hiányzik a függőségi memoárokban jellemző hagyományos mélységű betekintés és növekedés
⬤ egyes olvasók szerint a márkanevek használata zavaró és túlzott
⬤ nem kínál jelentős „aha” pillanatokat vagy megoldásokat
⬤ a függőség ábrázolása egyesek számára elavultnak tűnhet
⬤ a megoldatlan kérdések és viselkedésmódok miatt frusztráló lehet.

(530 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

How to Murder Your Life

Könyv tartalma:

„Huszonhat éves voltam, és a Lucky, Amerika egyik legjobb divatmagazinjának szépségszerkesztője. A legtöbb ember csak ennyit tudott rólam.

De a felszín alatt tele voltam drogfüggőséggel, egyrészt. Egy gyógyszerfüggő. Egyedül a főnököm irodájában, csukott ajtó mellett, munka után meleg Veuve Clicquot-t kortyolgattam; egy ravasz és manipulatív, belvárosi orvos-bevásárló voltam; egy szalámit és provolont okádó bulimiás, aki napi száz dollárt költött zabálásra, amikor a dolgok rosszra fordultak (és gyakran fordultak rosszra); egy sírós, ingatag, vad hallucinációkra hajlamos álmatlanságban szenvedő; egy csipkelődő öncsonkító; egy kurvás és öngyűlölő belvárosi partiarc; és - talán leginkább - egy magányos különc.

De, tudod, hozzáférhettem néhány fantasztikus önbarnítóhoz. ' 15 éves korára Cat Marnell már arra vágyott, hogy a női magazinok elbűvölő világában dolgozzon - de az apja által felírt ADHD-gyógyszerek rabja is volt. Tíz éven belül a Condé Nast szépségszerkesztőjeként élt New Yorkban, és az „orvosvásárláshoz” való tehetsége biztosította számára a felírt amfetaminok véget nem érő készletét.

Élete a bulik és az éjszakai pirulák őrült körhintájává vált, miközben napközben azzal küzdött, hogy megtartsa magas szintű állását. Cat Marnell szellemes, mágneses és mélyreható - Bret Easton Ellishez és Charles Bukowskihoz hasonlítja - Cat Marnell alapvető igazságokat tár fel nemzedékéről, briliáns módon, tűhegyes humorral és elbűvölő stílusban tárja fel a függőség sokféle aspektusát. „New York enfant terrible-je...

Tehetsége abban a hátborzongató képességében rejlik, hogy a függőségről a betegség rendezetlen, bizonytalan, boldogtalan epicentrumából ír, nem pedig valamilyen írói távolságból.' Telegraph ' SZERETEM ezt a könyvet' Catriona Innes, Cosmopolitan Magazine UK 'Egy letehetetlen, briliánsan megírt hullámvasút' Shappi Khorsandi 'Briliánsan megírt, megrázó, vicces és őszinte' Louise France, The Times Magazine 'Egyértelműen az év egyik legjobban várt memoárja... (Marnell) utánozhatatlan stílusa (és ó, Istenem, már olyan sokan próbálkoztak vele) és olyan magas szintű tehetsége van, hogy lehetetlen nem drukkolni neki.' NYLON