Hogyan legyünk diktátorok

Olvasói vélemények

Frank Dikotter „Hogyan legyünk diktátorok” című könyve áttekintést nyújt a 20. század különböző diktátorairól, feltárva módszereiket és pszichológiai hátterüket. Bár értékes életrajzi betekintést nyújt a kevésbé ismert diktátorok életébe, sok olvasó szerint hiányzik belőle a mélység, az elemzés és a koherens szerkezet. A cím félrevezető lehet, mivel a könyv elsősorban egyéni életrajzokat mutat be, nem pedig átfogó útmutató a diktatúráról.

⬤ Informatív és jól kutatott
⬤ érdekes és tömör életrajzokat nyújt neves diktátorokról
⬤ rávilágít a kevésbé ismert zsarnokokra
⬤ jó bevezető olvasmány a témában
⬤ a bevezetés különösen lebilincselő
⬤ világos mintákat kínál a diktátorok viselkedése között.

⬤ Hiányzik a mélyreható elemzés és az összehasonlító vita
⬤ hiányzik az összefüggő narratíva és a pszichoanalízis mélysége
⬤ a félrevezető cím azt sugallja, hogy ez egy útmutató a diktátorrá váláshoz
⬤ túlságosan felszínesen kezeli az összetett történelmi személyiségeket
⬤ csalódás, hogy nem foglalkozik bizonyos rezsimekkel és nem tárgyal szélesebb perspektívákat.

(42 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

How to Be a Dictator

Könyv tartalma:

A Samuel Johnson-díjas Mao nagy éhínsége című könyv szerzője a huszadik század nyolc diktátorát - Muszolinit, Hitlert, Sztálint, Mao Ceauşescu-t, Kim Il-sungot, Ceauşescu-t, az etiópiai Mengisztut és a haiti Duvalier-t - körülvevő személyi kultusz időszerű és lenyűgöző feltárása. Egyetlen diktátor sem uralkodhat pusztán félelemmel és erőszakkal.

A puszta hatalmat meg lehet ragadni és ideiglenesen megtartani, de hosszú távon ez soha nem elégséges. Az a zsarnok, aki meg tudja kényszeríteni a saját népét, hogy őt ünnepelje, tovább fog fennmaradni. A modern diktátor paradoxona, hogy a nép támogatásának illúzióját kell megteremtenie.

A huszadik század folyamán emberek százmilliói voltak lelkesedésre ítélve, akik kénytelenek voltak üdvözölni vezetőiket még akkor is, amikor a jobbágyság felé terelték őket. A Hogyan legyünk diktátorok? című könyvében Frank Dikötter visszatér a huszadik század nyolc leghátborzongatóan hatékony személyi kultuszához.

A gondosan megkoreografált parádéktól kezdve a titokzatosság leplének szándékos ápolásáig a vascenzúra révén ezek a diktátorok szüntelenül dolgoztak saját imázsukon, és arra ösztönözték a lakosságot, hogy dicsőítse őket. Egy olyan időszakban, amikor a demokrácia visszaszorulóban van, vajon ugyanezen technikák újjáéledését látjuk-e a világ néhány mai vezetőjénél? Ez a nagy elbeszélői lendülettel elmesélt, időszerű tanulmány azt vizsgálja, hogy egy szekta hogyan ragadja meg, hogyan növekszik és tartja fenn magát.

A személyi kultuszt oda helyezi, ahová való, a zsarnokság középpontjába.