How Isaiah Became an Author: Prophecy, Authority, and Attribution
A bibliatudomány hagyományosan olyan tudományos diszciplína, amelynek gyökerei mélyen a szövegek keletkezésére vonatkozó történelmi kutatásokban gyökereznek. Nem meglepő, hogy jelentős tudományos figyelem irányul Ézsaiás könyvének keletkezésére, különösen azért, mert Ézsaiás lenyűgöző képzelete prófétai hangok antológiáját foglalja magába, amelyek mindegyike saját történelmi kontextussal rendelkezik. Ugyanakkor köztudott, hogy az ókori szövegek szűkszavúsága igen kevés konkrét információt tár fel ahhoz, hogy segítse ezt a rekonstrukciós feladatot.
A Hogyan lett Ézsaiás szerzővé című kötet szembeszáll ezzel a történelmi iróniával. David Davage azzal kezdi, hogy két ellentétes módon írja le a szerzőség felfogását az ókorban: A mezopotámiai és a görög. Ezután elemzi azokat a folyamatokat, amelyek révén Ézsaiás ben Ámosz Ézsaiás könyvének szerzőjeként képzelték el. Ennek során Davage a kérdést a Ki írta Ézsaiás "könyvét" helyett arra helyezi át, hogy hogyan és milyen módon képzelték el a kapcsolatot az Ézsaiás nevű próféta és a nevét viselő könyv között a Második Templom korában?
Davage bemutatja, hogy egy eredetileg névtelenül terjesztett prófétai antológia végül névvel együtt került továbbításra. Bár ez a név eredetileg nem a tollbamondás fogalmát sugallta, hanem Ézsaiás ben Ámosznak az isteni kinyilatkoztatás hagyományozójaként ábrázolta, amelyet az idők során számos közvetítő közvetített, a név a könyv eredetéről szóló kijelentésként került újraértelmezésre. Ez az átalakulás tehát a mezopotámiai és a görög szerzői koncepció közötti tárgyalások eredményeként magyarázható a második templom késői időszakában, olyan tárgyalások eredményeként, amelyek a mai napig tartanak.