Hogyan lettem őrült: Példabeszédek az ostobaságról és a bölcsességről

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

How I Became a Madman: Parables of Folly and Wisdom

Könyv tartalma:

Gibran, aki A próféta című könyvéről ismert, a legeredetibb művében az őrületet - a melankólia és a szerencsétlenség egzisztenciális szorongását, amely elválasztja az egyént a társadalomtól, nem pedig egy formális mentális betegséget - írja le. Gibran szembeállítja a normális egyént, aki megfelel a társadalom osztályának, szerepének, törvényeinek és viselkedésének, azzal, aki átlát a képmutatáson, a látszaton, a hatalmon, és másokat tudatlannak, megtévesztettnek vagy árulónak ítél -- az őrülttel. Miközben a világ őrültnek minősíti, ő a bölcs.

A HOGYAN LETTEM ŐRÜLT, 34 rövid, több bekezdésből álló vázlatból, vignettából, példabeszédből és meséből áll, amelyeket nietzschei prófétai hangon, Blake meglátásaiból és keleti mesemondókból állítottak össze. A nyitó szakasz bemutatja Gibran témáját az őrületről mint társadalmi elkülönülésről:

"Azt kérdezitek, hogyan lettem őrült. Ez így történt: Egy nap, jóval azelőtt, hogy sok isten megszületett volna, mély álmomból felébredtem, és azt találtam, hogy ellopták az összes maszkomat - a hét maszkot, amelyet hét életemben készítettem és viseltem. Álarc nélkül rohantam végig a zsúfolt utcákon, és azt kiabáltam: "Tolvajok, tolvajok, átkozott tolvajok!".

Férfiak és nők nevettek rajtam, néhányan pedig félelmükben a házukba rohantak.

És amikor a piactérre értem, egy ház tetején álló ifjú azt kiáltotta: "Ő egy őrült!". Felnéztem, hogy meglássam őt; a nap először csókolta meg saját meztelen arcomat. Először csókolta meg a nap a saját meztelen arcom, és a lelkemet lángra lobbantotta a nap iránti szeretet, és nem kívántam többé a maszkjaimat. És mintha transzba estem volna, így kiáltottam: "Áldottak, áldottak a tolvajok, akik ellopták maszkjaimat.".

Így lettem őrült.

És őrültségemben egyszerre találtam meg a szabadságot és a biztonságot; a magány szabadságát és a biztonságot attól, hogy megértsenek, mert azok, akik megértenek minket, rabszolgává tesznek bennünk valamit.

De hadd ne legyek túl büszke a biztonságomra. Még egy börtönben lévő tolvaj is biztonságban van egy másik tolvajtól.".

Gibran megmutatja, hogy álarcot viselünk, hogy boldoguljunk a társadalomban, amely kollektív célok érdekében megköveteli a konformitást, miközben álarc nélkül cselekedni, az illúzió fátyla nélkül gondolkodni, beszélni és viselkedni őrültség. Bár az álarc nélküliség felszabadít bennünket, magában hordozza a magány és a meg nem értés kockázatát, mivel elidegenedünk másoktól. Az őrültet nem veszik észre, nem hallgatják meg, és mások sajnálják.

A megfelelési kényszer úgy elnyeli a társadalmat, mint semmi más. Ha a mindennapi élet álarcai alá nézünk, képmutatást, kapzsiságot, büszkeséget, lustaságot, becsvágyat, hiúságot, konformizmust találunk. Ezek az emberek nem látnak semmi rosszat a világ szokásaiban. Ehelyett az őrületben bölcsesség rejlik.

A HOGYAN VAGYOK EGY ŐRÜLT, egy fiatalember csak önmaga akar lenni, nem pedig az, amit a szülei és a családja követel tőle, ezért egy őrültekházába - a remeteségébe - menekült, hogy az lehessen, ami lenni akar.

Ez egy szívből jövő kritika a képmutatásról, a gazdagságról, az arroganciáról és a hatalomról az egyénnel szemben. Aki megtanult elvonatkoztatni, távolságot tartani, miközben mégis együttérzéssel és kedvességgel viszonyul másokhoz.