Hogyan növesszünk robotot? Robotok: Emberbarát, szociális mesterséges intelligencia kifejlesztése

Olvasói vélemények

A könyv a számítógépes intelligencia tervezésének kihívásait tárja fel, és az emberi gondolkodásra és tapasztalatra való reflektálásra ösztönöz. Bár a laikus olvasók számára némi technikai szakzsargon kihívást jelenthet, a könyv tartalma összességében lebilincselő és elgondolkodtató. A könyv bizonyos eszközökön való olvasása azonban akadálymentesítési problémákat vet fel.

A könyv kiváló perspektívát nyújt a számítógépes intelligencia tervezéséhez, és az olvasót az emberi megismerésről és tapasztalatról való gondolkodásra ösztönzi. Magával ragadó és élvezetes a mesterséges intelligencia és a robotika iránt érdeklődő olvasók számára.

Egyes fejezetek olyan szakzsargont tartalmaznak, amelyet az általános olvasók számára nehéz lehet megérteni. Emellett az eszközkompatibilitás terén is vannak korlátozások, mivel egyes olvasók nem tudják elérni a könyvet a Kindle készülékükön.

(2 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

How to Grow a Robot: Developing Human-Friendly, Social AI

Könyv tartalma:

Hogyan fejlesszünk ki olyan robotokat, amelyek jobban hasonlítanak az emberekre és kevésbé a számítógépekre, inkább szociálisak, mint gépszerűek, játékosabbak és kevésbé programozottak.

A legtöbb robot nem túl barátságos. Szőnyeget porszívóznak, füvet nyírnak, bombákat ártalmatlanítanak, sőt még műtéteket is végeznek - de nem jó társalgók. Nehéz szemkontaktust teremteni. Ha a jövő több ember-robot együttműködést ígér mind a munka, mind a játék terén, nem lenne jobb, ha a robotok kevésbé mechanikusak és szociálisabbak lennének? A How to Grow a Robot című könyvében Mark Lee azt vizsgálja, hogyan lehetnek a robotok emberibbek, barátságosabbak és megnyerőbbek.

A mesterséges intelligencia - különösen a mélytanulás - fejlődése széles körben tekinthető annak az alapnak, amelyre a robotok jövője épülni fog. Ezek a fejlesztések már elhozták nekünk az önvezető autókat és a sakkmeccseket megnyerő algoritmusokat. De - írja Lee - olyan robotokra van szükségünk, amelyek érzékelnek, animálnak és reagálnak - inkább hasonlítanak az emberekre, mint a számítógépekre, inkább szociálisak, mint gépszerűek, játékosabbak és kevésbé programozottak. Szerinte ezt úgy lehet elérni, ha a robotot úgy „neveljük”, hogy az a tapasztalatból tanuljon, ahogy a csecsemők teszik.

Miután leírja, hogy „mi a baj a mesterséges intelligenciával” (az egyik legfontosabb hiányosság: nem megtestesült), Lee egy másik megközelítést mutat be az emberhez hasonló robotok építésére: a fejlődési robotikát, amelyet a fejlődéslélektan és a korai csecsemők viselkedéséről szóló beszámolók inspiráltak. Leírja saját kísérleteit az iCub humanoid robottal és annak fejlődését az újszülöttkori tehetetlenségtől a kilenc hónapos gyermekekkel megegyező képességszintig, és elmagyarázza, hogyan tanul az iCub a saját tapasztalataiból. A mesterséges intelligenciával rendelkező robotokat úgy tervezték, hogy az embert tárgyként ismerjék meg; a fejlődésben lévő robotok empátiát fognak tanulni. A fejlődő robotok, amelyeknek belső modelljük van az „énről”, jobb interaktív partnerek lesznek az emberekkel. Ez az a fajta jövőbeli technológia, amiért dolgoznunk kell.