Értékelés:
Katherine Barham „How It Shone” című könyve egy versgyűjtemény, amelyet gyönyörű írásmódja és a természetről szóló mély megfigyelései miatt ünnepelnek. A recenzensek kiemelik az érzelmi mélységet és a lenyűgöző nyelvhasználatot, ami hatásossá és emlékezetessé teszi a verseket.
Előnyök:⬤ Gyönyörű írás
⬤ gazdag nyelvezet
⬤ igényes természeti képek
⬤ erőteljes emlékezés
⬤ megragadó megfigyelések
⬤ lírai és kísérteties történetek
⬤ jól megírt versek.
A recenziókban nem jegyeztek fel jelentős hátrányt.
(3 olvasói vélemény alapján)
How It Shone
Mintha a magába hulló hó csendje / elnyomná a jég ediktumát / és a szomszédban zajló bontást - mintha egy ígéret izzana - ezek a versek gyönyörűen egyensúlyoznak ezen a "mintha..." -on. Fénylő tisztaságukhoz az érzelmek finomsága, az aláfestés, a finomság, a finomság, a figyelmes fül olyan finom, hogy hallja a vágyakozást/pörgő kavicsot és elmegy, vagy azt a madárszárnyat, amely a levegőt súrolja. Annyi hazai igazság van ebben a karcsú kötetben, de olyan könnyedséggel, hogy szinte elfelejtjük, hogy a "hogyan ragyogott" elválaszthatatlan az eltűnésétől.
--Eleanor Wilner, a Before Our Eyes: New and Selected Poems, 1975-2017 szerzője és a 2019-es Frost Medal kitüntetettje a költészetben elért kiemelkedő életműért.
"Apám tanúja volt e világ dolgainak" - írja Katherine Barham - "de nem merte volna vállalni, hogy ő maga is azzá válik". Később felidézi, hogy "libák siklanak vissza / a tavon át önmagukba", és azt mondja a szarvasokról, akik nem látják, hogy őt figyeli, "jó, hogy / nem tudják, hogy képzelem, hogy csatlakozom hozzájuk". Katherine Barham olyan versekben, amelyek közeli és örökös tanúságot tesznek a közös világunk sajátosságairól, elismeri a természet feledékenységét jelenlétünkkel szemben - a "kabócákkal teli levegő", a méhek, amelyek "szopnak, / fejjel lefelé" egy aszályos évszakon keresztül, a libák, a szarvasok -, hogy jelezze saját szomorú megszakításainkat ebben az egyensúlyban - elszigeteltségünket, megmagyarázhatatlan kegyetlenségünket, a tudatosság okozta bajt -, és hogy emlékeztessen minket arra, hogy a harmóniához való csatlakozás esélyt kínál arra, hogy visszatérjünk önmagunkhoz. "Gályázom", írja - nem, ez egy madár. "Legfeljebb egy pírt hagyok magam után", írja - nem, az a hold. "Szárnyaimmal végigsimítok az arcán" - írja -, és ez az emberi én, amely őrzőn és ideiglenesen otthon van.
-Nathalie Anderson, a Remegés és foltok szerzője.
A Hogyan ragyogott című kötet versei hol ünneplik, hol vádolják, hol pedig kérdőre vonják a múltat és annak szereplőit, családi és romantikus kapcsolatokat idézve. A növények, rovarok, állatok és az évszakok körforgása elterelést vagy pihenést nyújt az emberi találkozásoktól. A bolygó e többi lakója, bár titokzatos területeik miatt lenyűgözőek, autonómiát és különállóságot kapnak a Barhamhez hasonló költőktől, akik "képzeletben csatlakoznak hozzájuk." A How It Shone című kötet versei hol ünneplik, hol vádolják, hol megkérdőjelezik a múltat és annak szereplőit, családi és romantikus kapcsolatokat idézve. A növények, rovarok, állatok és az évszakok körforgása elterelést vagy pihenést nyújt az emberi találkozásoktól. A bolygó eme más lakói, bár titokzatos tartományaik miatt lenyűgözőek, autonómiát és különállóságot kapnak a Barhamhez hasonló költőktől, akik "képzeletben csatlakoznak hozzájuk".".