Olvasói vélemények
Összegzés:A „Hogyan szelídítsünk meg egy rókát (és építsünk kutyát)” című könyv az ezüst rókák háziasítására irányuló hosszú távú szibériai kísérletet meséli el, feltárva annak tudományos, történelmi és politikai összefüggéseit. Magával ragadó elbeszélést nyújt a kutatókról, Dmitrij Beljajevről és Ljudmila Trutról, a szovjet uralom alatti kihívásaikról, valamint a rókák generációk során bekövetkezett figyelemre méltó genetikai és viselkedésbeli változásairól. A könyv egyszerre szolgál tudományos beszámolóként és elmélkedésként az ember és a háziasított állatok kapcsolatáról.
Előnyök:⬤ Lenyűgöző történetmesélés, amely a tudományt emberi érdekességekkel ötvözi.
⬤ Világos magyarázat a háziasítási folyamatról és annak az evolúcióra gyakorolt hatásáról.
⬤ Magával ragadó betekintés a kutatók életébe és a politikai nehézségek közepette tanúsított elkötelezettségükbe.
⬤ Széles közönség számára alkalmas, beleértve a tudomány, a történelem és az állatok viselkedése iránt érdeklődőket is.
⬤ Kíváncsiságra és gondolkodásra ösztönöz a háziasításnak az emberi evolúcióban betöltött szerepéről.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó úgy találja, hogy a tudományos mélység hiányzik, vagy az elbeszélés túlságosan leegyszerűsített az alapos megértéshez.
⬤ A történelmi kontextus sűrű lehet, és kihívást jelenthet a szovjet történelmet nem ismerők számára.
⬤ A háziasítással és a genetikai változásokkal kapcsolatos ismétlődő témák unalmasnak tűnhetnek.
⬤ A mélyreható adatok vagy vizuális elemek, például a fajta törzskönyvek vagy a tenyészállatokról készült fotók hiánya ronthatja a genetikai folyamatok átfogó megértését.
(118 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
How to Tame a Fox (and Build a Dog) - Visionary Scientists and a Siberian Tale of Jump-Started Evolution
Könyv tartalma:
Szibériában rejtőzködnek szőrös, négylábú, csóváló farkú és lógó fülű lények, akik olyan szelídek és barátságosak, mint bármelyik öleb. De a látszat ellenére ezek nem kutyák, hanem rókák. Ők a valaha volt legmeglepőbb tenyésztési kísérlet eredménye - képzeljük el, hogy több ezer évnyi evolúciót felgyorsítunk néhány évtized alatt. 1959-ben Dmitrij Beljajev és Ljudmila Trut biológusok éppen erre vállalkoztak: a Szovjetunió rókafarmjairól származó néhány tucat ezüst rókával indultak, és megpróbálták valós időben rekonstruálni a farkasok kutyává válását, hogy tanúi lehessenek a háziasítás folyamatának. Ez ennek a figyelemre méltó vállalkozásnak a rendkívüli, el nem mesélt története.
A farkasok természetes evolúcióját a legtöbb beszámoló szerint körülbelül 15 000 év alatt zajlott le, de egy évtizeden belül Beljajev és Trut rókatenyésztési kísérletei kölyökkutyaszerű, lógó fülű, foltos foltokkal és göndör farkkal rendelkező rókákat eredményeztek. E fizikai változásokkal együtt genetikai és viselkedési változások is bekövetkeztek. A rókákat a szelídségre vonatkozó szelekciós kritériumok alapján tenyésztették, és minden egyes generációval egyre inkább érdeklődtek az emberi társaság iránt. Trut mindvégig ott volt, és Beljajev 1985-ben bekövetkezett halála óta ő a vezető tudósa ennek a munkának, és Lee Dugatkin biológussal és tudományos íróval együtt meséli el a kaland, a tudomány, a politika és a szerelem történetét, amely mindezek mögött áll. A Hogyan szelídítsünk meg egy rókát című könyvben Dugatkin és Trut beavat bennünket ebbe az úttörő kísérletbe a szibériai brutális telek közepette, hogy felfedjék, hogyan íródik és íródik ma is a tudománytörténelem.
Eddig ötvenhat generációnyi rókát háziasítottak, és továbbra is jelentős tanulságokat vonunk le tőlük a háziasított állatok genetikai és viselkedési evolúciójáról. A Hogyan szelídítsünk meg egy rókát hihetetlen történetet kínál a tudósok munkájáról, miközben ünnepli azt a mély kötődést is, amely az embereket és az állatokat az idők során összehozta.
