Hogyan szeressük a lányunkat

Olvasói vélemények

A könyv az anya-lánya kapcsolat összetett és gyakran kihívásokkal teli dinamikáját tárja fel, amelyet összefonódás, elhidegülés és manipuláció jellemez. A könyv a szerelem, a megszállottság, a határok és a pszichológiai belátás témáit járja körül, ahogy a szereplők az idők során eligazodnak a kötelékükben. Különböző kritikusok megjegyzik az érzelmi mélységet és az egyedi történetmesélési stílust, bár a szerkezetről és a karakterfejlődésről jelentősen eltérnek a vélemények.

Sok olvasó dicséri a könyvet a lebilincselő elbeszélésmód, a mesteri írásmód és az anya-lánya kapcsolatok pszichológiai meglátásai miatt. A nem lineáris felépítés intrikát és mélységet kölcsönöz a könyvnek, és beszélgetésekre késztet a szerelemről, a megszállottságról és a családi kötelékekről. A kritikusok nagyra értékelték az összetett érzelmek érzékletes és árnyalt ábrázolását, valamint a könyv mély elmélkedésre késztető képességét.

A kritikusok a könyv tempójával, szerkezetével és a karakterek átélhetőségével kapcsolatos problémákat emelik ki. Egyesek szerint a könyv nem volt összefüggő, és úgy érezték, hogy nincs koherens cselekménye, túl sok rövid fejezetet tartalmaz, amelyek nem fejlesztették ki hatékonyan a karaktereket. Emellett az anya ellenszenves ábrázolását és az ismétlődő írást jelentős hátrányként említették. Néhány olvasónak problémái voltak a hangoskönyvváltozat narrációjával.

(22 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

How to Love Your Daughter

Könyv tartalma:

"A pszichológiai feszültség kőkemény mesterműve. Az utolsó oldalakon visszatartottam a lélegzetemet.

" -- Flynn Berry, New York Times Book Review A látszólag megmagyarázhatatlan elhidegülés egy nő és felnőtt lánya között nyugtalanító kérdést vet fel: Milyen károkat okozunk a szerelem vakságában? Több ezer kilométerre otthonától egy nő áll egy sötét utcán, és a jól megvilágított ablakon keresztül két kislányt pillant meg. Ők az unokái, akikkel soha nem találkozott, annak a lányának a lányai, akit évek óta nem látott. Ennek a magával ragadó történetnek a középpontjában a nő azon törekvése áll, hogy megértse, hogyan jutott el egy kapcsolat, amely boldogságban kezdődött - egy anya, aki megszállottan szereti egyetlen gyermekét -, egy olyan pontra, ahol ilyen kifürkészhetetlen távolságba került.

Az időben előre-hátra szőve a nő emlékeket és rég eltemetett érzéseket tár fel, végigkövetve a szülői gondoskodás végtelen számú, oly hétköznapi és látszólag jóindulatú cselekedetét, amelyek összességükben talán aláásták azt, amit a nő a legjobban becsült. Kiváló pszichológiai pontossággal követi nyomon Blum a családi élet látszólag jelentéktelen tévedéseit és csalásait, ahol úgy léphetjük át a védelmezés és a birtoklás közötti határt, hogy észre sem vesszük - és bizonytalanok vagyunk, hogy visszatalálunk-e, vagy hogyan találunk vissza.