Értékelés:
A Robert Pondiscio által írt How the Other Half Learns (Hogyan tanul a másik fele) című könyv a Success Academy charteriskolák lebilincselő és részletes feltárását nyújtja, bemutatva hatékony oktatási gyakorlatukat, miközben elgondolkodtat a közoktatás szélesebb körű kihívásairól. A könyv az alapos beszámolót és a hiteles történetmesélést ötvözi, és mind a pedagógusok, mind az amerikai oktatás helyzete iránt érdeklődő általános olvasók számára vonzó.
Előnyök:⬤ Magával ragadó, regényszerű elbeszélés, amely az összetett oktatási témákat közérthetővé teszi.
⬤ Az iskolákban eltöltött napok alapos megfigyelései értékes betekintést nyújtanak.
⬤ Kiegyensúlyozott perspektívát kínál, mivel elismeri a charteriskola-modell erősségeit és gyengeségeit egyaránt.
⬤ A tanárok, szülők és diákok elkötelezettségének inspiráló ábrázolása.
⬤ Segít az olvasóknak átgondolni az oktatással kapcsolatos előítéleteiket és felfogásukat, különösen a hátrányos helyzetű közösségekben.
⬤ Egyes kritikák megemlítik a szigorú bizonyítékok és a mélység hiányát a társadalmi-gazdasági kérdésekkel kapcsolatos vitákban.
⬤ Az írásmód egyes olvasók számára bonyolultnak vagy fennköltnek tűnhet.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy a könyv elhallgatja a Siker Akadémián belüli problémákat, miközben nagyrészt pozitív szemléletet képvisel.
⬤ Aggályok merültek fel a kiadónak az iskolaválasztást támogató szervezethez való kötődése miatti esetleges elfogultságok miatt.
(23 olvasói vélemény alapján)
How the Other Half Learns: Equality, Excellence, and the Battle Over School Choice
Betekintés Amerika legvitatottabb charteriskoláiba, valamint a közoktatás és az iskolaválasztás körüli erkölcsi és politikai kérdésekbe.
A közoktatás ígérete a kiválóság mindenki számára. Ezt az ígéretet azonban ritkán sikerült betartani az alacsony jövedelmű színesbőrű amerikai gyerekek esetében. A How the Other Half Learns című könyvében Robert Pondiscio tanár és oktatási újságíró a Success Academyre, az Eva Moskowitz által alapított, vitatott New York-i charteriskolák hálózatára összpontosít, aki az amerikai oktatásban példátlan dolgot hozott létre: az alacsony jövedelmű, elkötelezett és ambiciózus színesbőrű családok nagy száma számára lehetőséget teremtett arra, hogy gyermekeik számára olyan oktatást biztosítsanak, amely megegyezik azzal, amit a gazdag családok természetesnek tartanak, sőt még túl is szárnyalja azt. Eredményei megdöbbentőek, módszerei szokatlanok.
Az iskoláink javítására és a "teljesítménykülönbség" megszüntetésére tett évtizedes, jó szándékú erőfeszítések a méltányosságot és a kiválóságot egymással szemben álló harcba sodorták: Ha gazdag vagy, és van pénzed magániskolai tandíjat fizetni, vagy egy gazdag közösségbe költözöl, akkor a gyermeked kiváló iskolába kerülhet. De ha szegény vagy és fekete vagy barna, akkor be kell érned a "méltányossággal" és a méltányosságról szóló kioktatással. Arról, hogy türelmesnek kell lenni. És arról, hogy az iskolaválasztás az önök számára csak árt az állami iskoláknak mindenki más számára. Szülők ezrei választották a Success Academy-t, és még több ezren állnak várólistán, hogy bejussanak. De Moskowitz maga is elismeri, hogy a Success Academy "nem mindenkinek való", és ez kényelmetlen kérdéseket vet fel, amelyeket inkább nem teszünk fel, nemhogy megválaszolnánk: Mi van akkor, ha az első osztályú oktatás biztosítása a legkevésbé esélyes gyerekeknek azt jelenti, hogy el kell ismerni, hogy nem lehet mindenkinek ezt nyújtani? Mi van akkor, ha bizonyos problémák megoldásához az iskoláknak egyedül túl nehéz dolguk van?