Olvasói vélemények
Összegzés:A könyv bemutatja J. L. Austin nyelvelméleteit, különösen a performatív kijelentések koncepcióját, amelyek jelentősen befolyásolták a nyelvészeti és filozófiai tanulmányokat. A kritikák kiemelik a nyelvhasználat éleslátó feltárását, de kritizálják azt is, hogy túlságosan összetett és ismétlődő, ami egyes olvasók számára kihívást jelent.
Előnyök:⬤ Felemeli a nyelv megértését és az értelmezési készségeket
⬤ az összetett gondolatok világos magyarázata
⬤ a nyelv mint cselekvés alapvető meglátásai
⬤ kötelező olvasmány a nyelvészet szerelmeseinek
⬤ az eredeti kiadást néhányan nagyra értékelik.
Hátrányok:⬤ Túlságosan összetett és helyenként nehezen követhető
⬤ egyes olvasók szerint az olvashatatlanságig ismétlődik
⬤ hiányzik a kohézió és a kötöttség
⬤ jelentős intellektuális erőfeszítés, egyesek számára nem elégséges belátás nélkül.
(8 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
How to Do Things with Words
Könyv tartalma:
Az 1962-es kiadás 2018-as újranyomása. Az eredeti kiadás teljes fakszimiléje, nem optikai felismerő szoftverrel reprodukálva.
Az első kiadás újranyomása. John L. Austin brit nyelvfilozófus és a hétköznapi nyelvfilozófia vezető képviselője volt, talán leginkább a beszédaktusok elméletének kidolgozásáról ismert.
Austin rámutatott, hogy a nyelvet arra használjuk, hogy dolgokat tegyünk, és arra is, hogy dolgokat állítsunk, és hogy egy olyan kijelentés, mint például „megígérem, hogy megteszem ezt és ezt”, inkább úgy értendő, hogy teszünk valamit - ígéretet teszünk -, mint hogy állítást teszünk bármiről. Innen ered egyik legismertebb művének címe: „Hogyan tegyünk dolgokat szavakkal”.
Austin a beszédaktusok elméletével jelentős kihívást jelent a nyelvfilozófia számára, amely messze túlmutat a morfológiai mondatformák azon osztályának megvilágításán, amelyek azt teszik, amit megneveznek. Austin munkája végső soron azt sugallja, hogy minden beszéd és minden megnyilatkozás valaminek a szavakkal és jelekkel való megtétele, kihívást intézve a nyelv metafizikájához, amely a nyelv és a jelentés lényegét a denotatív, propozicionális állításban látja.
