Hogyan tűnjünk el: Megjegyzések a láthatatlanságról az átláthatóság korában

Olvasói vélemények

A „Hogyan tűnjünk el: Notes on Invisibility in a Time of Transparency” című könyvéről Akiko Busch vegyes kritikákat kapott. Sok olvasó értékeli a szép prózát és a láthatatlanság témájáról szóló mély elmélkedéseket, elgondolkodtatónak és jól megírtnak találva a könyvet. Több olvasó azonban csalódottságát fejezi ki a kötet fókuszálatlansága miatt, mivel úgy véli, hogy szétszórt, és nem foglalkozik közvetlenül a láthatatlanság gyakorlati következményeivel, ahogyan azt a cím is sugallja.

⬤ Elegáns és költői írás a szerzőtől.
⬤ Elgondolkodtató gondolatok a láthatatlanságról és a személyes identitásról.
⬤ Foglalkozik az élet láthatatlan aspektusairól szóló tudományos és filozófiai gondolatokkal.
⬤ Megszólítja a mélyebb egzisztenciális témák feltárása iránt érdeklődő olvasókat.
⬤ Sokoldalú nézőpontok a láthatatlanság témájáról.

⬤ Nem fókuszál eléggé a láthatatlanság pszichológiai előnyeire.
⬤ Szétszórt tartalom, amelyből hiányzik a koherens narratíva.
⬤ Félrevezető cím, amely inkább gyakorlati útmutatót, mint esszégyűjteményt sejtet.
⬤ Néhány olvasó unalmasnak és nehezen befogadhatónak találta.
⬤ Változatos fogadtatás, sokan úgy érezték, hogy nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket.

(32 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

How to Disappear: Notes on Invisibility in a Time of Transparency

Könyv tartalma:

Itt az ideje, hogy újraértékeljük a feltűnésmentes élet érdemeit, hogy keressünk valami ellenszert a folyamatos kitettség ellen, és hogy újragondoljuk a láthatatlan, észrevétlen vagy figyelmen kívül hagyott élet értékét ebben az új világban. Lehetne a láthatatlanságot nem egyszerűen menedéknek tekinteni, hanem olyan állapotnak, amelynek saját jelentése és ereje van? Az észrevétlenség elkerülésének késztetése nem az önelégült elszigetelődést vagy az értelmetlen konformizmust jelenti, hanem az identitás, az autonómia és a hang fenntartását.

Hálózattal és képekkel telített életünkben az eltűnés gondolata még soha nem volt ennyire csábító. Manapság fáradhatatlanul arra ösztönöznek, sőt kondicionálnak bennünket, hogy felfedjük, megosszuk és reklámozzuk magunkat. A nyilvánosságra való nyomás nemcsak a társainktól, hanem a hatalmas és mindent átható technológiai vállalatoktól is érkezik, amelyek hasznot akarnak húzni viselkedésünk mintáiból. Busch, aki egy életen át tanulmányozta és megfigyelte a természetet, arra vállalkozik, hogy feltárja, mennyire nyugtalanítja őt ez az elrendezés, és mit érez, egy kevésbé vizsgált életmód - a láthatatlanság - iránti széleskörű vágyat. Gazdag, festői részletességgel ír saját életéről, családjáról és a világ legegzotikusabb és legtávolabbi helyeiről, és a láthatatlanság örömeit élvezi. Busch az eltűnés csodálatos módjait fedezi fel és dramatizálja, a virtuális valóság szemüvegektől kezdve, amelyekkel a viselője azt hiszi, hogy a teste eltűnt, egészen addig, ahogy Virginia Woolf Mrs. Dallowayje a kor előrehaladtával megtalálja az őt körülvevő világhoz való tartozás érzését, új és régi témákat egyaránt érzékenyen és éleslátóan tárgyal.

A Hogyan tűnjünk el egyedülálló és felemelő teljesítmény, amely megdönti azt a veszélyes modern feltevést, hogy a hírnév és a láthatóság valahogy egyenlő a sikerrel és a boldogsággal. Busch a láthatatlanság gyakorlati útmutatóját mutatja be, újra megismertet bennünket a feltűnésmentesség előnyeivel, és valódi alternatívákat talál az örökös leleplezettséggel teli élet helyett. Időtlen igazságokhoz fér hozzá, hogy megszólaltassa legsürgetőbb kortárs problémáinkat, és arra ösztönöz bennünket, hogy mélyebben megbecsüljük a magánéletet egy hatalmas és tolakodó világban.