Értékelés:
Ruth Goodman „Hogyan viselkedjünk rosszul az Erzsébet-kori Angliában” című könyve a reneszánsz Anglia társadalmi szokásainak és csínytevéseinek könnyed feltárását kínálja, amely az alkalmi és a tudományos olvasók számára egyaránt vonzó. Míg sokan szórakoztatónak és hozzáférhetőnek találják, egyesek kritizálják a tudományos és anekdotikus stílus keveredését, és megkérdőjelezik Goodman kutatásainak pontosságát és mélységét.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és olvasmányos elbeszélés
⬤ humoros és éleslátó tartalom
⬤ a mindennapi élet részletes feltárása
⬤ gazdag történelmi kontextus
⬤ az alkalmi olvasók és a tudósok számára egyaránt vonzó
⬤ jól kutatott, változatos anyagokkal
⬤ élénk illusztrációkat tartalmaz.
⬤ Megkérdőjelezhető történelmi pontosság
⬤ egyes olvasók ellentmondásokat és pontatlanságokat észleltek
⬤ hiányoznak a szigorú tudományos hivatkozások, például a lábjegyzetek
⬤ az írásmódot egyesek pedánsnak találták
⬤ a kezdeti fejezetekbe nehéz lehet belekötni
⬤ egyesek unalmasnak vagy túlságosan részletesnek találták az alkalmi olvasáshoz.
(33 olvasói vélemény alapján)
How to Behave Badly in Elizabethan England: A Guide for Knaves, Fools, Harlots, Cuckolds, Drunkards, Liars, Thieves, and Braggarts
Ebben a „kifogástalan” (BBC History) krónikában Ruth Goodman, az elismert népszerű történész feltárja a reneszánsz Nagy-Britanniát, amely különösen sok bajkeverővel rendelkezik. Goodman „vidám és tanulságos” (Booklist, csillagos kritika) portréja a legmocskosabb bűncselekményekről a sznob tűsarkantyúktól kezdve a sznob „te”-vel célba vett, és a visszataszító asztali modorral rendelkező, alantas részeges részegekig a tanácsadási kézikönyvek, bírósági ügyek és prédikációk alapján készült.
A gonosz olvasók örömmel tanulják meg, hogy miért volt Shakespeare-t idézni rossz forma, és miért szóltak a nőkre zúdított átkok szinte mindig a szexről (nem meglepő). „Hozzáférhető, szórakoztató és történelmileg pontos” (Publishers Weekly, csillagozott kritika), a Hogyan viselkedjünk rosszul a történelem egyik legpajzánabb korszakának ünneplése, amikor a gúnyolódás művészet volt.
„Ó, bárcsak Ruth Goodman lenne a tanítóm. De az ő történelemórájára beülni jobb, mint a második legjobbnak lenni.” -- Alicia Becker, New York Times Book Review
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)