Értékelés:
A kritikák kiemelik Lagoya darabjának nyugodt jellegét, és középhaladó szintű műként említik. Jelentős aggodalmak merülnek fel azonban a kottában található nyomdahibák és a felvett hangnem és a kotta hangnemének eltérései miatt.
Előnyök:A darabot kedvesnek és nyugodtnak írják le. Alkalmas középhaladó játékosok számára. Ida Presti előadása nagyra értékelt.
Hátrányok:A kottában több nyomdahiba van, ami összezavarhatja a játékosokat. Ezenkívül a felvett hangnem eltér a kottában megadott hangnemtől.
(2 olvasói vélemény alapján)
Hollis Frampton: Navigating the Infinite Cinema
Hollis Frampton amerikai filmrendező, fotográfus és teoretikus volt, aki az 1960-as és 1970-es években hidat képezett a kísérleti film és a kortárs művészet világa között.
Frampton, aki leginkább olyan avantgárd filmjeiről ismert, mint a Zorns Lemma (1970) és a (Nosztalgia) (1971), későbbi éveiben a Magellán című befejezetlen eposzán dolgozott, egy monumentális cikluson, amely Ferdinand Magellán világkörüli útjának metaforáját használta fel a történelem, a modernitás és a mozi természetének és jelentésének újragondolására. Frampton pályafutását 48 éves korában rákbetegség vetett véget, és a projektre vonatkozó hatalmas ambíciói befejezetlenül maradtak.
Ez a könyv úttörő és átfogó beszámoló e figyelemre méltó alak munkásságáról a maga teljességében, Frampton legkorábbi filmjeitől a Magellánon át. Michael Zryd feltárja azokat a kapcsolatokat, amelyek Frampton művészetét és gondolkodását más médiaformákkal, történetekkel és kulturális keretekkel kapcsolják össze. Előtérbe helyezi Frampton "végtelen moziról" alkotott elképzelését, amely újrafogalmazta a médium paramétereit, hogy a mozgókép és a hangmédia minden formáját magában foglalja a filmes lehetőségek múltjában és jövőjében.
Zryd elemzi Frampton ambivalens viszonyát a modernizmushoz és a felvilágosodáshoz, bemutatva, hogy a művész hogyan lavírozott a radikális művészi vizsgálódás iránti vonzalom és e hagyomány gyarmatosításban és más elnyomó hatalmi struktúrákban való érintettségének tudatában. A könyv új megvilágításba helyezi Frampton projektjét, amely azt vizsgálta és kritizálta, hogy a mozi hogyan próbálja megragadni és megérteni a világot, és a kortárs művészet szempontjából is megvizsgálja Frampton jelentőségét.
