Olvasói vélemények
Összegzés:Lola Haskins „Homelight” című verseskötetét élénk képi világa, érzelmi mélysége és mesteri nyelvezete miatt nagy elismerés övezi. A kritikusok elismerően nyilatkoznak a versek személyes és intim jellegéről, az olyan témák feltárásáról, mint az emlékezet, a természet, a szerelem és a gyász, valamint az innovatív szerkezetről és a változatos írásmódról. A gyűjtemény szépségével magával ragadja az olvasót, és elmélkedésre hív. Néhány kritika azonban megjegyzi, hogy a téma intenzitása és összetettsége egyes olvasók számára túlterhelő lehet.
Előnyök:⬤ Kiváló képi világ és erőteljes nyelvezet.
⬤ Mély érzelmi elkötelezettség és a személyes és egyetemes témák feltárása.
⬤ Változatos stílus és szerkezet, amely bemutatja a költészet innovációját.
⬤ Elmélkedésre és csodálkozásra késztet.
⬤ Intim és személyes reflexiók, amelyek visszhangot keltenek az olvasókban.
Hátrányok:⬤ Néhány olvasó számára kihívást jelenthet a versek összetettsége és intenzitása.
⬤ A témák széles skálája túlterhelő lehet azok számára, akik egyszerűbb olvasmányt keresnek.
⬤ Az érzelmek mélysége túl intenzív lehet egyesek számára.
(23 olvasói vélemény alapján)
Könyv tartalma:
A Homelight Lola Haskins 14. verseskötete, az Iowa Poetry Prize, két Florida Book Awards, két NEA ösztöndíj és más kitüntetések korábbi nyertese.
Mint a kései munkák néha, a Homelight is széles hatókörű. Az első részben, az „Óriások vállán” címűben Haskins az őt megelőző költőkre emlékezik, Sapphótól Blake-en át Merwinig. Miután elidőzik egy Michelangelo-rajzon, a „Szárnyak”-ban a madarakra tér át.
Aztán az „And They Are Gone” és az „(In)humanity” című versekben a bolygóval és egymással szembeni arroganciánkkal foglalkozik. Egy kis szünet a „Corona”-ra, majd a „The Slapped Girl”-ben a szerelemre tér rá, a rosszra és a jóra egyaránt.
Az utolsó rész, a „Próbák” a halálról szól, az elvesztett barátok előtt való tisztelgés és a saját felkészülése a követésükre. Van itt humor, lírai és epikus lendület, és szinte a végén ezek a szeretőhöz intézett sorok: „Úgy visellek a ruhám alatt, ahogy a szikh hordja a zsinórját, / a világ kimondhatatlan szépségének jeleként”, amelyek - ahogy a munkásságát dicsérő Merwin azonnal belátta volna - akár magához a költészethez is szólhatnának.
