Értékelés:
A könyv egyedülálló módon mutatja be a szovjet korszak koncepcióit, de szenved a rossz fordítás és a nem egyértelmű írásmód miatt. Bár számos témát érint, többek között a kibernetikát és a taylorizmust, eltér attól az ígéretétől, hogy elmélyedjen az ESP-kutatásban. Az illusztrációk kiemelkedőek, így a vizuális tanulók vagy a szovjet történelem iránt érdeklődők számára némileg megváltást jelentenek.
Előnyök:⬤ Sok illusztráció és reprodukció az ezoterikus szovjet kutatásokról
⬤ érdekes azok számára, akik szeretik a szovjet giccset vagy a szokatlan tudományokat
⬤ rövid terjedelme gyors olvasmánnyá teszi.
⬤ Nehéz követni a rossz fordítás miatt
⬤ nem világos és szerencsétlen írásmód
⬤ nem koncentrál a hirdetett ESP-kutatásra
⬤ sok ábra oroszul van.
(3 olvasói vélemény alapján)
Homo Sovieticus: Brain Waves, Mind Control, and Telepathic Destiny
Wladimir Velminski a Zürichi Egyetem Szlavisztika Tanszékének kutatója, a Bauhaus Egyetem Kulturális Technológiák és Médiafilozófia Nemzetközi Kutatóintézetének tudományos munkatársa, valamint a berlini Humboldt Egyetem Hermann von Helmholtz Kulturális Technológiai Központjának társult tagja.
1989 októberében, amikor a hidegháború véget ért és a berlini fal leomlásához közeledett, a Szovjetunióban a televíziónézők egy szokatlan adássorozat első adására kapcsoltak. „Lazítson, engedje szabadon járni a gondolatait...” - intonálta a műsorvezető, Anatolij Mihajlovics Kaszpirovszkij orvos és klinikai pszichoterapeuta. A moszkvai Egyes Csatorna tömeges hipnózissal próbálkozott a televízión keresztül, egy terápiás kezeléssel, amelynek célja a folyamatos politikai felfordulás miatt pánikba esett polgárok megnyugtatása volt - és az erre adott reakcióik feletti kontroll átvétele. Hihetetlen, de ez az utolsó erőfeszítés a polgárok összeszedésére évtizedekig tartó hivatalos telepatikus kutatások, kibernetikai szimulációk és kódolt üzenetek csúcspontja volt, amelyeket az ideológiai konformizmus megerősítése érdekében végeztek. A Homo Sovieticus című könyvében Wladimir Velminski művészet- és médiatudós az agykontrollra irányuló tudományos és áltudományos erőfeszítéseket vizsgálja.
Anekdoták lenyűgöző sorozatában Velminski olyan jelenségeket ír le, mint a mentális energia és az elektromágnesesség összemosása; az auramezők vizsgálata az „Aurathron” segítségével; egy laboratórium, ahol kutyákon gyakorolták az agykontroll módszereit; és kísérletek a munkások gondolkodási folyamatainak kalibrálására. A szöveget korabeli „tudományos” ábrák kísérik. A gondolatok agyba ültetésének valamennyi kísérleti módszerében Velminski politikai és metaforikus szennyezettséget talál. Ezeket a látszólag technológiai kísérleteket a telepátiával és telekinézissel kapcsolatban tisztán politikai célokra vetették be.