Homokból készült gyermek: Poems

Olvasói vélemények

Thomas Lux „Homokból készült gyermek” című gyűjteménye összességében vegyes reakciókat váltott ki az olvasókból. Sokan értékelik a költő ügyes nyelvhasználatát és költészetének tematikus mélységét, különösen az emlékezetre, a humorra és a filozófiai elmélkedésekre összpontosítva. Néhány olvasó azonban túlságosan bonyolultnak vagy összefüggéstelennek találja a verseket, ami összességében csalódottság érzését kelti. Míg egyes verseket a hozzáférhetőségük és az élénk képi világuk miatt dédelgetnek, mások egyes kritikusok számára nem találják el a célt, ami a gyűjtemény egészében a következetlenség érzetét kelti.

⬤ A nyelv és a humor okos használata
⬤ Olyan mély témákat dolgoz fel, mint az emlékezés, a nosztalgia és a filozófiai kérdések
⬤ Néhány verset érzelmi mélységük és élénk képi világuk miatt emlegetnek
⬤ Hozzáférhető és rövid versek, amelyek többszöri olvasásra késztetnek
⬤ Sokszínű a témája és a hangvétele, ami Lux eklektikus hangját mutatja be.

⬤ Néhány vers túlságosan összetettnek vagy bonyolultnak tűnik
⬤ A minőség következetlensége, számos olvasó úgy érzi, hogy sok vers nem elég jó
⬤ Az az érzés, hogy néhány versből hiányzik a koherencia és a tartalmas összefüggések
⬤ Egyes olvasók nem találtak visszhangot a humorban vagy a bemutatott témákban
⬤ Általános elégedetlenség a gyűjtemény iránt Lux korábbi munkái alapján elvártakhoz képest.

(23 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Child Made of Sand: Poems

Könyv tartalma:

A Thomas Lux gyors észjárású képeit ("A nyelv hasonlat nélkül olyan, mint a tüdő/ levegő nélkül") és féktelen, Cirque-Du-Soleil-szerű fantáziáját ("Az alulértékelt Pontooniers") ismerő olvasók új gyűjteményében, a Homokból készült gyermekben nemcsak a jellegzetesen vicces, provokatív, és megrendítő szuper-szürrealizmusát, amely Charles Simic, James Tate és Dean Young mellett Amerika egyik legötletesebb és leghumánusabb költőjévé tette, hanem egy új nyelvi regisztert is találnak majd a homage-ok, elégiák, szónoklatok és önéletrajzi versek meglepő sorozatában, amelyben az idő és a halandóság halkabb hangokon visszhangzik és visszhangzik.

A "Nyugati fénylő fa" című versben hallhatjuk ezt a regiszterváltást, amikor azt kérdezi: "Elindulok holt nyugatra és megkérdezek mindent, amit látok: / Melyik az út, a hosszú vagy a rövid út, / a Nyugati Fénylő Fához? ".