Horror That Haunts Us: Nostalgia, Revisionism, and Trauma in Contemporary American Horror Film and Television
A horror örömei alapvetően a visszatekintésen alapulnak, akár a destabilizáló traumán, akár a kényelem és a boldogság időszakán, amelyet a fenyegetés aláás. Ez azonban túlmutat a képernyőn megjelenő ijesztgetéseken, és kiterjed a múltunk szörnyeinek fogyasztására és kritikájára is. Fiatalkorunk horrorfilmjei lehetnek a pszichológiai és társadalmi traumák helyszínei, vagy a boldogság helye, ahová visszatérünk vigaszért, amikor életünk bizonytalanná válik.
Horror, ami kísért bennünket: Nosztalgia, revizionizmus és trauma a kortárs amerikai horrorban című esszégyűjtemény, amely több elméleti és kritikai megközelítést egyesít, hogy megvizsgálja, hogyan kommunikálják, testesítik meg és dolgozzák át a múltról alkotott képünket az elmúlt ötven év népszerű horrorfilmjei. Akár személyes vagy kulturális emlékezetként vizsgáljuk az évtizedekkel ezelőtti ijesztő filmekhez való jelenlegi viszonyunkat, akár azt, ahogyan a történelmi és szociálpolitikai események és keretek - különösen a traumák - átformálják a múltunkra való tekintésünket, akár azt, ahogyan a közelmúlt horrorfilmjei és videojátékai a tapasztalat és a történelem szűrőjén keresztül tekintenek vissza a múltunkra (és magára a műfaj múltjára), ez a gyűjtemény megmutatja a nosztalgia és a népszerű horror közötti szoros kapcsolatot. Ezek az esszék a horror és a múlt témakörével foglalkozó, már befutott és feltörekvő tudósok egyedi és változatos nézőpontjait is bemutatják.
A Karrá Shimabukuro és Wickham Clayton tapasztalt horrorszakértők által szerkesztett Horror That Haunts Us című kötet célja annak vizsgálata, hogy miért térünk vissza újra és újra bizonyos népszerű horrorfilmekhez, akár remake-ek vagy rebootok, akár pasztichek és hommage-ok alapjául.