Horsepower: Poems

Olvasói vélemények

Joy Priest „Lóerő” című könyve olyan felidéző erejű és gyönyörűen megmunkált versek gyűjteménye, amelyek a személyes elbeszéléseket a család, az identitás és a déli felnövés élményeivel fonják össze. A gyűjteményt dicsérik erőteljes képi világáért, érzelmi mélységéért és azért, hogy a súlyos témák ellenére is képes felemelni. Néhány olvasó azonban kihívásnak találta az apró betűtípust, ami rontotta az általános olvasási élményt.

⬤ Vizuálisan lenyűgöző és imagisztikus költészet
⬤ felidéző és reményteli témák
⬤ erős narratív szál húzódik végig a gyűjteményen
⬤ érzelmi mélység és szépség
⬤ reményt és a költészet erejének megbecsülését inspirálja.

A kis betűméret egyesek számára megnehezíti az olvasást; a nemzetközi szállítmányok esetében szállítási késedelmet észlelünk.

(8 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Priest debütáló gyűjteménye, a Lóerő, egy filmszerű menekülési elbeszélés, amely radikálisan elképzeli egy lány útkeresését, mint törekvést. A könyv három szekvenciája során a fekete lány beszélőjét egy önmaga által elrendelt száműzetés közepén találjuk, az emlékezetben visszamegy, hogy felfedezze fiatalabb önmagát - vegyes fajú gyermek, akit fehér fajgyűlölő nagyapja nevelt a Churchill Downs, Kentucky világhírű lóversenypályájának árnyékában -, mielőtt az önismeret állapotában megérkezik, hogy szembenézzen a keményen szegregált Louisville személyes és politikai tájképével. Egy olyan térből, amely egyszerre déli és városi, erőszakos és szép, faji és munkásosztálybeli, megpróbál túllépni társadalmi és gazdasági körülményein. A gyűjteményben Priest egy olyan lovat ír, amely a repülés metafizikai motorjaként működik, megmutatva, hogyan dobjuk le a béklyót és tartsuk fenn a vadságot. A hagyományos Bildungsromantól eltérően Priest nem lineáris elbeszélést mutat be, amelyben a beszélőnek nincs meg a szabadsága ahhoz, hogy naivan felnőtté váljon a városi Délen, ehelyett kezdettől fogva birtokolnia kell „a lovak & nyughatatlan elméjük” bölcsességét.”.

A „RODEO”-BÓL

A négykerekű egy szekér. Lószekerek.

Szellemek fellegét rúgva a mögöttünk lévő földbe.

Karjai kudzu a középsőm köré fonódnak. Itt kint,...

A sivatagban minden láthatatlan.

Csak a sáskák lapos zümmögése ad.

A sáskák elárulják őket. Minden őshonos és csendes.

Évelő és éjfekete.

Ahogy átlovagolunk: a tehenészlányok,.

A boszorkány & a víz égtükör-hasított,.

A szélviharok súlyossága. Az ajkak is.

Villámként hasadó levegő & a lány.

Buborékokat fújva mindegyikben.

Egy szivárvány.