Hortfunde Der Sptbronze- Und Frheisenzeit: Ein Prozesslogischer Paradigmawechsel

Könyv tartalma:

Német: Német:

Jos Eduardo M. de Medeiros ebben a disszertációban egy új elméleti megközelítést hangolt össze a közép-európai bronz- és vaskori kutatás konkrét problémáinak vizsgálatával. Eredeti célja a késő bronzkori ékszerhordák vizsgálata volt Franciaországban. A késő bronzkori és kora vaskori ékszerleletekkel foglalkozó szakirodalom első tanulmányozása azonban arra a felismerésre vezetett, hogy az őskori értelmezés alapjai kritikai felülvizsgálatra szorulnak.

A felkínált reflexió szorosan kapcsolódik egy szociológiai kultúraelmélethez, amely magában foglalja annak kritikus szemléletét, hogy az emberek hogyan magyarázzák a világban lévő tárgyakat és eseményeket. A premodern (cselekvés- és szubsztancialogikai) és a modern (folyamatszerű) magyarázatok között forradalmi elmozdulás következett be, és Medeiros feladata az volt, hogy megértse ennek a paradigmaváltásnak a régészeti kutatásra gyakorolt következményeit.

Mivel ezek a felismerések a lerakási szándék mint heurisztikus eszköz relativizálásához vezetnek, és a lerakási szándék továbbra is fontos eszközként szolgál a kazettás leletek kategorizálására, ez következményekkel jár a régészeti értelmezésre általában, és különösen a késő bronzkori és kora vaskori kazettás leletek értelmezésére.

A munka azt mutatja, hogy az ékszer-, edény- és fegyverleletek különböző típusú lelőhelyeket képviselnek, és ha ezeket a leleteket a kor vallási kontextusában vizsgáljuk, az ékszereknek és az edényeknek ugyanolyan jelentősége van, mint a fegyvereknek. Ez ellentmond a késő bronzkor és a korai vaskor általános nézetének, amely a harcosokat és fegyvereiket hangsúlyozza.

A szerző bemutatja, hogy ez egy kulturálisan konstruált, "férfias" előítélet, amelynek pszichológiai és szociológiai okai vannak. Végezetül a könyv rekonstrukciós megközelítést kínál, amely tisztázza az ékszerhordák kulturális jelentőségét.

English:

Doktori disszertációjában Jos Eduardo M. de Medeiros a közép-európai bronz- és vaskori régészet konkrét problémáinak vizsgálatával egyensúlyt teremtett a mélyen elméleti megközelítés és a konkrét problémák tanulmányozása között. Dolgozatának eredeti célja a franciaországi késő bronzkori ékszerhordák vizsgálata volt. A késő bronzkori és kora vaskori ékszerhordákról szóló szakirodalom kezdeti vizsgálata azonban ahhoz a felismeréshez vezetett, hogy az őskori értelmezés alapjai mélyebb kritikai felülvizsgálatra szorulnak.

A javasolt reflexió szorosan kapcsolódik a kultúraszociológiai elmélethez, amely magában foglalja annak kritikus szemléletét, hogy az emberek hogyan magyarázzák a világban lévő tárgyakat és eseményeket. E nézet szerint a "premodern" (szubjektum-logika) és a "modern" (folyamatlogika) magyarázatok között markáns forradalmi változás következik be, és Medeiros munkája az volt, hogy megértse ennek a paradigmaváltásnak a régészeti kutatásra gyakorolt következményeit. Ez az elméleti reflexió lényegében megkérdőjelezi azokat a kísérleteket, amelyek egy tényt a tény mögött álló szubjektív szándékra vagy tervre való hivatkozással próbálnak megmagyarázni. Következésképpen ezek a meglátások a szubjektív szándéknak mint a régészeti maradványok értelmezésének eszközének relativizálásához vezetnek.

Ez az álláspont komoly következményekkel jár a régészeti elméletekre általában, és különösen a késő bronzkor és a korai vaskor gyűjtögetési jelenségének értelmezésére nézve. A gyűjtemények régészeti kategóriáját jelenleg úgy határozzák meg, mint a tárgyak ismeretlen okokból történő szándékos kiválasztását. Mindazonáltal a mögöttes szándék rendkívül fontos eszköz a gyűjtőhelyi leletek profán és/vagy rituális lerakási formákba való besorolása szempontjából. Így a cselekmény mögött álló szándékra való túlzott támaszkodás egyértelműen ellentétben áll a kategória negatív meghatározásával.

Ez a munka megmutatja, hogy az ékszerek, az edények és a fegyverek különböző típusú lerakásokat (más néven horvátságokat) alkotnak, és hogy ráadásul, ha ezeket a lerakásokat a korszak vallási kontextusában vizsgáljuk, az ékszerek és az edények ugyanolyan jelentőséggel bírnak, mint a fegyverek. Ez ellentétben áll az elterjedtebb nézettel, amely a harcosokat és fegyvereiket hangsúlyozza, és amelyről a szerző kimutatja, hogy pszichológiai és szociológiai alapokon nyugvó férfi elfogultság. Végezetül a könyv rekonstrukciós megközelítést kínál, amely tisztázza az ékszerhordák kulturális jelentőségét.