Hospice ágyas beszélgetések

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Hospice Bed Conversations

Könyv tartalma:

Felülvizsgálat

A Hospice ágyas beszélgetésekben Alan Harris ír a számok helyett fákról elnevezett szobákról, a reggelihez viselt gyöngynyakláncról, a mennyei váróteremről, az emlékpálcikákról, az Élet a múlt sávjában és a halál tanoncáról élelmiszerboltos köpenyben. Ezek a versek rugalmassággal, humorral és kegyelemmel beszélnek az életről és arról, ami az élet végén jön. Miután elkezdtem olvasni, nem tudtam letenni ezt a kis kötetet, hanem végigolvastam. Első könyvként jelentős teljesítmény, és Harris költő elismerésre méltó.

--Rosalie Sanara Petrouske, a What We Keep (Amit megtartunk) szerzője

Ezek a versek azoknak a pillanatoknak az ünnepe, amelyek emberré tesznek minket, méltóságunknak, gyarlóságainknak, szerelmeinknek, egyéniségünknek, emlékeinknek. Alan Harris ajándékot nyújt nekünk ebben a kiskötetben: a reményt, hogy mi magunk is kincsek és kincsek vagyunk - hogy mi sem éltünk hiába.

--Laura M Kaminski, az Anchorhold, a Ghazal Street 19 és az And Yes, I Dance szerzője.

Alan Harris versei a hospice-ágy mellől újra és újra megráznak a pillanatokért, amelyeknek emléket állítanak, és mindazokért a pillanatokért, amelyekről az ő figyelmes mesterségén keresztül tudatosulnak bennünk, amelyeket mi magunk is elvesztettünk - szeretteink összes történetét, amelyeket nem örökítettünk meg, mielőtt túl késő lett volna. Erős lírai versek sorában rendíthetetlenül felméri a betegszoba körülrajongott táját: annak brutális gazdaságosságát, a finom és nyílt változásokat, amelyek anyagilag jelzik halálunkat néha jóval a tényleges távozásunk előtt, az orvostudomány csalódásait és a felbomló kapcsolatokat. A Hospice Bed Conversations (Hospice ágyas beszélgetések) az élet végi autonómia és méltóság manifesztuma, és Harris emlékeztet minket arra, hogy az egyik legemberibb és legmegtisztelőbb dolog, amit tehetünk, hogy meghallgatunk és együtt érzünk másokkal, különösen akkor, amikor a halál felé fordulnak.

--Caroline Maun, a Wayne Állami Egyetem angol szakos docense, és

What Remains című könyv szerzője

A szerzőről

Alan Harris a költő a hospice kórteremben, aki bátortalanul alkot prosti lírai sorokat, élet és halál szeleteit énekli, a hamarosan elnémuló hangokat csatornázza. Harris sokféleképpen szolgálta közösségét - húsvéti pecsételő küldöttként, az Amerikai Rákellenes Társaság elnökségi tagjaként, az év húsvéti pecsételő önkénteseként, és legutóbb 2016-ban a Sparrow Health Systems otthoni hospice önkéntese lett az év önkéntese. Keddi történetíró, aki önkéntesként segít a hospice-pácienseknek emlékiratok, levelek és versek írásában. Harris 2012-ben megkapta a Wayne State University Stephen H. Tudor-díját kreatív írás terén, valamint a 2014-es John Clare költészeti díjat és a 2015-ös Tompkins költészeti díjat.