Értékelés:
A „House of Debt” című könyv átfogó elemzést nyújt a 2008-as pénzügyi válságról, és jelentős részben a háztartások fenntarthatatlan mértékű eladósodását okolja. A szerzők empirikusan megalapozzák érveiket, és innovatív megoldásokat javasolnak a jövőbeli gazdasági összeomlások megelőzésére az adósságalapú finanszírozásról a kockázatmegosztási elvekre való áttérés révén. Néhány olvasó azonban szkeptikusan nyilatkozik e megoldások gyakorlati megvalósíthatóságáról, és kritikával illeti az elbeszélést az összetett kérdések túlzott leegyszerűsítése miatt.
Előnyök:⬤ Jól megalapozott és tényekkel teli, a pénzügyi válság részletes elemzésével.
⬤ Világos és közérthető írásmód, amely széles közönséget vonz.
⬤ A háztartások eladósodásának, mint a recesszióhoz vezető fő problémának éleslátó feltárása.
⬤ Az érvek erős empirikus alátámasztása adatelemzéssel.
⬤ Provokatív politikai ajánlások a pénzügyi rendszer reformjára.
⬤ Néhány javasolt megoldás nem tekinthető gyakorlatiasnak, mivel nem elég részletes a szabályozás és a számvitel.
⬤ Az elbeszélés túlságosan leegyszerűsítheti az összetett pénzügyi rendszereket és azok összefüggéseit.
⬤ A kritikák szerint a válság okairól és a lehetséges megoldásokról nem alakultak ki különböző álláspontok.
⬤ Egyes olvasók úgy érzik, hogy az ismétlődő érvelések rontják az általános üzenetet.
(129 olvasói vélemény alapján)
House of Debt: How They (and You) Caused the Great Recession, and How We Can Prevent It from Happening Again
A nagy amerikai recesszió következtében 2007 és 2009 között nyolcmillió munkahely szűnt meg. Több mint négymillió otthon veszett el árverezés miatt. Véletlen egybeesés, hogy az Egyesült Államokban a recessziót megelőző években drámaian megnőtt a háztartások eladósodottsága - 2000 és 2007 között az amerikai háztartások teljes adósságállománya megduplázódott, és 14 billió dollárra emelkedett? Egyáltalán nem. Atif Mian és Amir Sufi egyértelmű és meggyőző bizonyítékokkal felvértezve az Adósság házában feltárja, hogy a nagy recessziót és a nagy gazdasági világválságot, valamint a jelenlegi európai gazdasági válságot a háztartások adósságának nagymértékű növekedése okozta, amelyet a háztartások kiadásainak jelentős mértékű visszaesése követett.
Bár a bankválság felkeltette a közvélemény figyelmét, Mian és Sufi tényleges adatokkal határozottan amellett érvel, hogy a jelenlegi politika túlságosan is a bankok és a hitelezők védelmére irányul. A hiteláramlás fokozása - mutatják ki - katasztrofálisan kontraproduktív, ha az alapvető probléma a túl sok adósság. Mint kutatásukból kiderül, a háztartások túlzott eladósodása árverezéshez vezet, ami arra készteti az egyéneket, hogy kevesebbet költsenek és többet takarítsanak meg. A kevesebb költekezés kevesebb keresletet jelent az áruk iránt, amit a termelés visszaesése és hatalmas munkahelyek megszűnése követ. Hogyan lehet véget vetni egy ilyen körforgásnak? Mian és Sufi szerint az adósság elleni közvetlen támadással. Az összeomlás utáni agresszívabb adósságelengedés segít, de mint azt illusztrálják, csak akkor szabadulhatunk meg a fájdalmas buborék és csőd epizódoktól, ha a pénzügyi rendszer eltávolodik a rugalmatlan adósságszerződésekre való támaszkodásától. Példaként olyan új jelzálogszerződéseket javasolnak, amelyek a kockázatmegosztás elvére épülnek, egy olyan koncepcióra, amely eleve megakadályozta volna az ingatlanbuborék kialakulását.
Az alaposan megalapozott, meggyőző gazdasági bizonyítékokkal alátámasztott House of Debt meggyőző válaszokat kínál a modern gazdaság előtt álló legfontosabb kérdések közül néhányra: Miért következnek be súlyos recessziók? Megelőzhettük volna-e a nagy recessziót és annak következményeit? És milyen intézkedésekre van szükség az ilyen válságok jövőbeni megelőzéséhez?