Az 1993-ban Nicholas Roerich Költészeti Díjjal kitüntetett House Without a Dreamer című első egész estés könyvének negyven versében Hollander Andrea azokat a bonyolult érzelmeket vizsgálja, amelyek a hétköznapi életben a hétköznapi és a szokatlan eseményeket kísérik, különösen az évek múlásával.
Hogyan dönti el az ember, hogy milyen ruhában temessék el az édesanyját? Mikor és hogyan változnak az érzések? Mit tegyünk, ha a terapeuta elalszik, miközben a legmélyebb fájdalmainkat tárjuk fel?
