Hozd vissza, múzsám! Versek

Eredeti címe:

Fetch, Muse: Poems

Könyv tartalma:

A Fetch, Muse, Rebecca Starks második egész estés verseskötete erőteljes beszámoló a kutya örökbefogadása, a vele való együttélés és végül a kutyáról való lemondás körüli eseményekről. Az együttérző gondoskodásról, az áldozatvállalásról és befogadásról szóló, precízen megformált és megható versekben a beszámolók egyszerre szívmelengetőek és szívszorítóak - hogyan épült be Kismet kutya a családba, hogyan vált fontos és szeretett tagjává, és végül hogyan veszett el, "az emlékezet ragyogásba égetve (őt)". Útközben elmélyül a megértés a kutyáról mint egyéniségről, vadabb hajlamainkról, a tájékozottabb hozzáállás, az adott és kapott melegség felé irányítva. A vágyakozás és az önvizsgálat egyedülálló gyűjteménye, amely közelebbről feltárja a körülöttünk lévő élet, belső természetünk, emberségünk érzékelését.

DICSÉRET FETCH, MUSE

Ez a könyv megmutatja, hogy a kutya vállalása, majd lemondása során felmerülő érzések skálája ugyanolyan mély és széles érzelmi sávot ölel fel, mint bármelyik, amit emberként, vagyis nem kutyaként élünk át. A felismerések, a zavarok, a kételyek, az óvatos pillanatok és az összegabalyodott örömök mind-mind itt vannak a folyamatos önvizsgálat mellett. Elfelejtjük, elengedjük, de nem felejtjük el a kutyák és az emberek közötti mély köteléket, és azt, hogy ez a kötelék mennyire fontos, de mégis mennyire terhes. A Hozd, múzsa nagyon magasrendű költészetet kínál olyan dolgok felfogásához, amelyek hibás, vágyakozó emberségünk alapvető elemei.

- Baron Wormser, Maine állam nyugalmazott költője, a Tom o' Vietnam szerzője.

Mi sugárzik ebből az elegáns gyűjteményből? Egyszerre együttérző és elgondolkodtató, bölcs és mély szomorúság. Rebecca Starks itt olyan verseket ad nekünk, amelyeket közvetlenül a Kismet nevű, megmentett kutyájának címezve mondott el. "Hozd vissza, múzsa" - mondja, és azt parancsolja a kutyának, hogy "... végezze el az emlékezés / munkáját, dobja le az életet a lábam elé...". És Kismet engedelmeskedik. Starks versei többnyire szubverzív, nem hagyományos szonettekben hívják elő az emlékezetből egy olyan mentés történetét, amelynek végzetesen kudarcot kell vallania. Utalásokban gazdag műve - szellemességével, éleslátásával és zenéjével - megmenti számunkra egy olyan teremtménnyel való kapcsolatának történetét, amelynek már a neve is sorsot jelent.

- Paulann Petersen, Oregon Poet Laureate Emerita, az Understory szerzője.

A Fetch, Muse valódi versek könyve, valódi témával, egy olyan témával, amelyet nehéz sikeresen kezelni, és Rebecca Starksnak ez sikerül. A versek, többnyire rímek nélküli szonettek, az önfejű kutyáján és a családi életén merengenek. A kutya az igazi múzsája. Sok nagyszerű sort tudnék idézni, de íme egy tipikus szonett kezdő sora: "Hozd vissza, múzsa, hozd vissza, amit visszautasítottam", és ezzel az emlékezetes záró sorral végződik: "a te hozd vissza, amíg a pórázod felhúz". Erőteljes.

- Greg Delanty, Guggenheim-ösztöndíjas, a Nincs több idő szerzője.

A SZERZŐRŐL:

Rebecca Starks a Kentucky állambeli Louisville-ben nőtt fel, a Yale Egyetemen szerzett angol szakos diplomát, majd a Stanford Egyetemen doktorált angolból. Szabadúszó szerkesztőként és műhelyvezetőként dolgozik. Első verseskötete, a Time Is Always Now a 2019-es Able Muse Book Award döntőjébe került. Versei és novellái többek között a Baltimore Review, Ocean State Review, Slice Literary, Crab Orchard Review, Tahoma Literary Review folyóiratokban jelentek meg. A Rattle 2018-as Neil Postman Award for Metaphor és a Poetry Northwest Richard Hugo Prize korábbi nyertese, a Mud Season Review alapító főszerkesztője és a Sundog Poetry Center elnökségi tagja. Családjával és két örökbefogadott kutyájával él egy faházban a vermonti Richmond erdeiben.