Contributions to Psycho-Analysis
Ferenczi Sándor ebben az esszé-sorozatban részletesen ismerteti a pszichológiához és a pszichoanalízishez való legjelentősebb hozzájárulásait, beleértve az álomelméletről és a szimbolizmusról alkotott elképzeléseit.
Ferenczi a mentális egészség szempontjából releváns témák széles köre iránt érdeklődött. Korán vizsgálta a gyermekek fejlődéslélektanát, megfigyelve, hogy milyen korban jutnak el a valóság fogalmi megértéséhez. Felismerte, hogy a gyermekkor a fejlődés mérhetetlenül fontos időszaka; a rossz neveltetés gyakori tényező a későbbi életkorban jelentkező mentális betegségek kialakulásában. Ferenczi megállapította, hogy a gyermekkorban szerzett traumák és bizonyos tárgyaktól vagy jelenségektől való félelmek az érettségig fennmaradhatnak.
A korabeli freudi elképzelésektől eltérve Ferenczi fontosnak tartotta a közvetlen tapasztalatszerzést és az egyénekkel való beszélgetést a lelkiállapot megállapításakor. Ahelyett, hogy egyszerűen csak meghallgatta volna a páciens gondolatait, inkább kérdőre vonta és időnként megszakította a válaszokat, hogy mélyebb betekintést nyerjen. A páciens iránti empátia kifejezését is fontosnak tartotta, hogy a lelkiállapot világosabbá váljon a pszichoanalitikus számára, akit azért értékelt, mert őszinte érdeklődést és törődést tanúsított.
