Huasipungo

Olvasói vélemények

A könyv fontos történelmi és társadalmi kritikája a latin-amerikai, különösen az ecuadori őslakosok küzdelmeinek. A gazdag elit és az amerikai vállalati érdekeltségek általi kizsákmányolás komor képét mutatja be. Míg egyes olvasók nagyra értékelik történelmi jelentőségét és érzelmi mélységét, mások úgy találják, hogy a könyvnek nincs irodalmi értéke, mivel inkább a társadalmi kérdésekre összpontosít, mint a hagyományos elbeszélésre.

⬤ Történelmi jelentőségű
⬤ az őslakosok küzdelmeinek bensőséges ábrázolását nyújtja
⬤ a társadalmi-gazdasági elnyomást bemutató fontos tiltakozó irodalmi műként szolgál
⬤ egyes olvasók érzelmileg is hatásosnak találják.

⬤ Korlátozott irodalmi érték
⬤ inkább a társadalomkritikára koncentrál, mint a történetmesélésre
⬤ egyes jelenetek túlságosan szemléletesek vagy felkavaróak lehetnek
⬤ az elbeszélésből hiányzik az erős főhős, ami összezavarhatja az olvasókat.

(6 olvasói vélemény alapján)

Könyv tartalma:

Ez a Huaisipungo-kiadás a szerző 1960-ban megjelent végleges átdolgozásán alapul. Az ecuadori írók közül talán Icaza a nemzetközileg legismertebb, ami nagyrészt e regény 1934-es megjelenésének köszönhető.

Ebben a világ előtt hirdette azokat az igazságtalanságokat, amelyeknek a nagyhatalmú földbirtokosok a papsággal szentségtelen szövetségben tartották ki Ecuador nagyszámú őslakos lakosságát. Országának oligarchiája történelme során mindvégig lealacsonyította őket, megsértett minden emberi jogot, ami őket megillette, elvett mindent, ami értéket képviselt, amivel rendelkeztek; lényegében az indián lakosságot olyan entitásnak tekintette, amelyet tetszés szerint lehetett használni és el lehetett vele rendelkezni. A regény két átdolgozása lehetővé tette Icaza számára, hogy a főszereplőt, Andres Chiliquingát mélységesen emberi és racionális lényként fejlessze ki.

A szenvedésen keresztül, amelyet kénytelen elviselni, hősies figuraként rájön, hogy az a földdarab, amelyet mindig is megművelt, olyan föld, amely az övék, mindazoké, akik megművelték és feljavították. Az atavisztikus bölcsesség arra tanította, hogy az önkényuralommal szembe kell szállni és harcolni kell ellene.

Eljött az idő, hogy bátorítsa és buzdítsa népét, hogy szembeszálljon és kinyilvánítsa, hogy nem hajlandóak továbbra is alávetni magukat az ilyen gonoszságnak. Ahogyan a főhős tettei átlépnek a közösségeken, széttöredezik a hagyományokat és leépítik a szemléletet, úgy a regény üzenete is mélyen visszhangzik a hagyományos értékekkel és erkölcsökkel átitatott társadalomban. Az az elbeszélésvilág strukturálására és újrakomponálására irányuló erőfeszítés, amelyet Icaza az átdolgozásokban (1953, 1960) végzett, hozzájárul mind a mű rendkívüli művészi értékének biztosításához, mind a regény hangvételének megerősítéséhez.

Ez lehetővé teszi, hogy a modern olvasó hatékonyan részt vegyen ebben a valóságban. Miután ezt megtette, Icaza garantálta, hogy a Huasipungo a szándékainak emlékműveként álljon, és megszilárdítsa azt az irodalmi rangos helyet, amelyet 1934-es feljelentésének erejével elért.