Hulladék: A kapitalizmus és az ember felbomlása a huszadik századi színházban.

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Waste: Capitalism and the Dissolution of the Human in Twentieth-Century Theater

Könyv tartalma:

Ha a színház a legelemibb formájában az emberi testek térben való megjelenésének művészete, mi lesz a színházzal, ha az öngyilkos kapitalizmus az emberiség utáni korba taszítja világunkat? Hulladék: A kapitalizmus és az ember felbomlása a huszadik századi színházban nyomon követi a huszadik századi színháznak a hatékonyság dramaturgiájától a pazarlás dramaturgiájáig tartó mozgását, abból a megfigyelésből kiindulva, hogy az ember legmarkánsabb jellemzője az a képessége, hogy szégyelli önmagát, hogy feleslegként, a világ pazarlójaként és hulladékaként éli meg magát. A kapitalizmus, a háború, a klímaváltozás és az állandó menekültválság színházi reprezentációinak vizsgálatával a Hulladék nyomon követi, hogy ezek az ember által vezérelt események milyen módon jelzik a pazarlásra való hajlamot, amely önpusztítással végződik. A kapitalizmus, dacolva a mindenki számára biztosított bőség ígéretével, minden kapcsolatot versennyel és félelemmel mérgez meg. A háborúban a dominancia iránti vágyról kiderül, hogy a kollektív tűzvészben az én elpusztításának vágya. A menekültválság felveti a másik iránti felelősségünk sürgető kérdését, de az éghajlati válság az antropocentrikus kötelezettségek kérdését vitathatóvá teszi. A Waste azt javasolja, hogy a színház a legalkalmasabb forma arra, hogy szembesüljön az ember végességéhez való perverz viszonyával. A színházzal kapcsolatban mindent áthat az egzisztenciális szégyenérzet, az ideiglenesség éles tudatossága.

Ellentétben az ember uralkodó narratívájával, amely a végtelen növekedés fantáziájához kötődik, a színház nem ringatja magát tévhitbe természetét, eredetét és sorsát illetően. Legjobb esetben a színház egy térben gyűjti össze a művészt és a közönséget, hogy egy kis időre együtt haljanak meg, hogy tudatosan pazarolják, és ne töltsék az idejüket.

JESSICA RIZZO amerikai író, rendező és dramaturg. A Yale School of Drama dramaturgiából és dramaturgiai kritikából szerzett diplomát, ahol a Theater magazin társszerkesztőjeként dolgozott, és elnyerte a John W. Gassner kritikáért járó díjat. Tanított a Yale School of Drama, a Yale College és a Bryn Mawr College tanára. 2017-ben ő rendezte Elfriede Jelinek Shadow: Eurydice Says című darabjának észak-amerikai premierjét New Yorkban. Dolgozott a Yale Repertory Theatre-ben és a Kolozsvári Állami Magyar Színházban is, és munkáit a Hongkongi Művészeti Fesztivál keretében mutatták be. Írásai jelentek meg a PAJ: A Journal of Performance and Art, a TheaterForum, a Theatre Journal, a Theater, a TDR, az Austrian Studies, a Theatre Times, a Vice, a Momus, a Los Angeles-i Cultural Weekly, a philadelphiai Broad Street Review és ArtBlog, valamint a romániai Scena. ro.