Hullámvezető kézikönyv

Olvasói vélemények

A könyv a hullámvezetők klasszikus referenciája, amely különösen híres a különböző hullámvezető szerkezetek átfogó egyenleteiről és lefedettségéről. Korának ellenére továbbra is felbecsülhetetlen értékű a mikrohullámú mérnökök számára, bár a bonyolult jelölések és a magyarázó példák hiánya miatt.

⬤ Időtlen referenciaként értékes az RF-csoportok és a mikrohullámú mérnökök számára.
⬤ A hullámvezető szerkezetek átfogó lefedettsége, beleértve olyan ritka témákat is, mint az elliptikus hullámvezetők.
⬤ Teljes egyenletek állnak rendelkezésre, amelyek a modern irodalomban nem találhatók meg.

⬤ Bonyolult jelölések, amelyek nehezen érthetők.
⬤ A bonyolult képletek megértését megkönnyítő magyarázatok és példák hiánya.
⬤ Jelentős időbefektetést igényel a tartalom megfejtése.

(5 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Waveguide Handbook

Könyv tartalma:

A The Waveguide Handbook az először 1951-ben a McGraw Hill által az MIT Radiation Laboratory Series 10. köteteként kiadott könyv rövidítetlen utánnyomása.

Bár a könyv elsődleges célja számos mikrohullámú szerkezet egyenértékű áramköri paramétereinek bemutatása, a könyv tartalmazza a megfelelő felhasználásukhoz szükséges alapfogalmak rövid, de összefüggő ismertetését is. Az első három fejezet összefoglalja az alapvető távvezeték-egyenértékű áramköri formalizmus levezetéséhez és felhasználásához szükséges terepi és hálózatelméleti megfontolásokat. Az 1. fejezetben bemutatjuk a mezőegyenletek módusfogalmát és távvezetékes megfogalmazását. Ez a fejezet tartalmazza az egyenletes és nem egyenletes hullámvezetők fontosabb típusaiban a terjedő és nem terjedő módusok leírásához szükséges átviteli vonalelmélet mérnöki feldolgozását. Az így leírt átviteli vonalas módusok térszerkezeti, terjedési, csillapítási stb. jellemzőit a 2. fejezet foglalja össze, mind mennyiségi, mind képi részletességgel. Az N végű mikrohullámú szerkezetek egyenértékű áramköreinek elemzéséhez, ábrázolásához és méréséhez szükséges mikrohullámú hálózatelméleti elemeket a 3. fejezetben ismertetjük; e fejezet tartalmazza továbbá a 4-8. fejezetben közölt egyenértékű áramköri paraméterek levezetéséhez alkalmazott néhány mezőelméleti módszer vázlatát.

Bár a fenti anyag nagy része az impedancia iránt érdeklődő mikrohullámú mérnökök számára készült, néhány szakasz az alkalmazott matematikusok számára is érdekes lehet. A fennmaradó fejezetek a különböző nem szóródó N-terminális mikrohullámú szerkezetek egyenértékű áramköri paramétereinek összeállítását tartalmazzák. A 4. fejezetben számos kétvégű struktúrát, például a beyondcutoff és a sugárzó hullámvezető-végződéseket tárgyalja. Az 5. fejezetben a négyvégű szerkezetek között szerepelnek az akadály- és a nyílásmegszakítások a hullámvezetőkben, a szabad térben lévő rácsok stb. A 6. fejezet a hatvégű mikrohullámú struktúrákkal foglalkozik, és számos E- és H-síkú T- és Y-összeköttetés, elágazás stb. egyenértékű áramköri paramétereit tartalmazza. A 7. fejezetben számos nyolcvégű szerkezetet tárgyalunk. A 8. fejezet számos tipikus összetett mikrohullámú struktúra áramköri leírását tartalmazza; dielektrikummal töltött vezetők, vastag apertúrák stb.

Ez a kiadás a szerkesztő új előszavát és több oldalnyi hibajegyzéket is tartalmaz, amelyeket az elmúlt harmincöt év során gyűjtött össze.