Weyman Chan ötödik gyűjteménye a laboratóriumba viszi a költészetet, és egy rétegzett, tapintható hálózatot sző, amely a Human Tissue.
A rövid lírai versek a személyes tapasztalatok és emlékek között navigálnak, majd sorversekbe szövődnek, mint például a "Példabeszédek Frankensteinhez", és a hibriditás anyagi feltételeibe merülnek, hogy megkonstruálják egy prototípusos mellőzött szimbióta szimbiózisát. A "Pánikszoba", egy másik sorvers a magányos embert vizsgálja, akinek elszigeteltsége egy házibuliban baljós fordulatot vesz, a "Klón kibontása" pedig a teremtés kauzalitását vizsgálja, ahol a "nyomlények" húsban érezhetők és köznyelvi beszédben hangot kapnak.
A Human Tissue olyan nyelvet teremt, amely intim, ugyanakkor elismeri a társadalmi környezettel való kapcsolatokat. Egy erhu hangjaival kísérve az archaikus angolszász nyelv a kínaival csapong, az öncenzúra pedig Fausttal és Judith Butlerrel találkozik, hogy feltegye az eredet létfontosságú kérdéseit. Chan megmutatja, hogyan számolunk le a bizonytalan eredetű történetekkel, a tudomány és a technológia jelenlétével a közvetített testben, és hogyan kovácsoljuk a "nem-tudást" a létezés vibráló módjaként.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)