Értékelés:
Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.
A házasságról szóló mély tanításában a II. vatikáni zsinat 1965-ben pontosan kimondta, hogy a férj és a feleség milyen nehézségekkel szembesülhet a kölcsönös szeretetük és az e szeretet kifejeződéséből természetesen fakadó szülői kapcsolatukban. A Zsinat megismételte azt az ősi és egykor egyetemes keresztény tanítást, hogy a házastársi intimitás erkölcsisége attól függ, hogy "megőrizze a kölcsönös adakozás és az emberi nemzés teljes értelmét az igaz szeretet összefüggésében". Elmondta, hogy a nemzés szabályozásának módjaival kapcsolatos egyes kérdéseket egy bizottság tanulmányozza (amelyet akkor hoztak létre, amikor a "tabletta" elérhetővé vált), hogy a pápa ítéletet tudjon mondani arról, hogy Isten törvénye hogyan vonatkozik ezekre a módokra.
A Humanae Vitae VI. Pál pápa 1968-ban kiadott ítélete, amely a Zsinat tanítását alkalmazza ezekre az új kérdésekre, és amelyet később II. János Pál pápa és a püspöki szinódus ünnepélyesen megerősített. Ez egy jelentős újbóli megfogalmazása annak, hogyan kell és hogyan nem szabad a szeretetet kifejezni, ha az a házastársi szeretet, amely hű az emberi személyek természetéhez és a valódi házassághoz, mint magas és legjelentősebb hivatáshoz.
Az enciklika 40. évfordulójának évében a CTS megbízásából John Finnis, az Oxfordi Egyetem jogi és jogfilozófiai professzora, a Brit Akadémia tagja, a Pápai Élet Akadémiájának tagja, korábban az Igazságosság és Béke Pápai Tanácsának és a Szentszék Nemzetközi Teológiai Bizottságának tagja új fordítást készített a latin szövegből, néhány korábbi fordításhoz fűzött megjegyzésekkel.
© Book1 Group - minden jog fenntartva.
Az oldal tartalma sem részben, sem egészben nem másolható és nem használható fel a tulajdonos írásos engedélye nélkül.
Utolsó módosítás időpontja: 2024.11.13 21:05 (GMT)