Hume on Art, Emotion, and Superstition: A Critical Study of the Four Dissertations
Ez a könyv az első átfogó kritikai tanulmány David Hume 1757-es négy disszertációjáról, amelyek a Vallás természetrajzát, a Szenvedélyekről szóló disszertációt, valamint a Tragédiáról és az Ízlés mércéjéről szóló két esszét tartalmazzák. A szerző két fontos állítást véd meg.
Az első az, hogy ezt a négy művet nem pusztán kényelmi okokból adták ki együtt, hanem szoros egységet alkotnak, amelyet a szenvedélyek témája egyesít. A második, hogy a szenvedélyek elmélete, amelyet együttesen bemutatnak, jelentősen különbözik - sőt, jelentősen továbbfejlesztett - a korábbi Értekezés elméletétől. A legszembetűnőbb, hogy a motivációval kapcsolatban antiegoista és antihedonista, holott az Értekezés a Locke-féle hedonizmus és egoizmus híve volt.
Maguknak a szenvedélyeknek az elemzésében is kognitivistább, és jobban tudatában van a szimpátia korlátainak és az emberi ízlés változatosságának. Ez a könyv fontos hozzájárulás a Hume szenvedélyekről, művészetről és babonás hitről szóló munkásságának tudományos irodalmához.