Hűséges munkások: Az elveszett paradicsom recepciótörténete, 1667-1970: I. kötet: Stílus és műfaj; II. kötet: Értelmezési kérdések

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Faithful Labourers: A Reception History of Paradise Lost, 1667-1970: Volume I: Style and Genre; Volume II: Interpretative Issues

Könyv tartalma:

A Hűséges munkások áttekinti és értékeli John Milton Elveszett Paradicsom című eposzának meglévő kritikáit, nyomon követve az elmúlt három évszázadban kibontakozott főbb vitákat. A két kötetre osztott tizenegy fejezet a Milton-kritika legfontosabb vitáit veszi számba, többek között Milton stílusát, az epikus műfaj használatát, valamint a Sátánra, Istenre, az ártatlanságra, a bűnbeesésre, a szexre, a meztelenségre és a csillagászatra való utalásait tárgyalja.

Az első kötet a stílus és a műfaj kérdéseivel foglalkozik. Az első három fejezet a Milton nagystílusáról szóló, régóta tartó vitát vizsgálja, és azt a kérdést, hogy vajon az angol nyelv anyanyelvi erőforrásait elveszíti-e. A korai kritikusok Miltont a "megfelelő számok" és a "megfelelő mennyiség" kiemelkedő költőjének tekintették, akinek versei abban a sajátos értelemben "megfelelőek", hogy elérik a hang és az értelem közötti harmóniát; a huszadik századi Milton-ellenesek azt rótták fel Miltonnak, hogy elválasztja a hangot az értelemtől; a huszadik század végi teoretikusok tagadták annak lehetőségét, hogy a hang "beiktathatja" az értelmet. Ezek a kritikai felfogás szélsőséges változásai, és mégsem mesélték el soha, hogyan jöttek létre. Ezek az időrendi fejezetek e változások gyökereit magyarázzák el, és eközben foglalkoznak azzal a tartós elméleti kérdéssel, hogy lehetséges-e, hogy a hang értelmet adjon.

A második kötet értelmezési kérdésekkel foglalkozik, és a hat fejezet mindegyike az Elveszett Paradicsom értelmezésének egy-egy kulcsfontosságú vitáját követi nyomon. Olyan kérdésekkel foglalkoznak, mint hogy az Elveszett Paradicsom eposz-e vagy antieposz, hogy a Sátán elszökik-e a versben (és hogy jó-e, hogy így tesz), hogy mit jelent ártatlannak (vagy bukottnak) lenni, és hogy Milton költészete ellenséges-e a nőkkel szemben. Az Elveszett paradicsom univerzumáról szóló utolsó fejezet azt a provokatív érvet hozza fel, hogy a tizennyolcadik század közepe óta szinte minden kommentátor félrevezeti az olvasókat azzal, hogy Milton univerzumát a ptolemaioszi szférák középkori modelljeként mutatja be. Ez a feltételezés, amely azt a felfogást táplálta, hogy Milton visszamaradott vagy anti-intellektuális volt, három szatirikus sor félreértelmezésén alapul. Milton legkorábbi kritikusai felismerték, hogy egyértelműen magáévá teszi Kepler és Bruno új csillagászatát.