Értékelés:
A könyv átfogó és tudományos életrajzot nyújt I. Sándorról, részletesen ismerteti életét, beleértve katonai és politikai tetteit, miközben betekintést nyújt jellemébe. Az olvasók azonban a fordítással és az írásmóddal kapcsolatos problémákat észleltek, ami egyesek számára megnehezítette a szöveggel való foglalatosságot.
Előnyök:⬤ Alapos és jól kutatott életrajz
⬤ magával ragadó betekintés I. Sándor jellemébe
⬤ életének minden aspektusát lefedi
⬤ tudományos, de részben mégis közérthető
⬤ néhány olvasó pozitív kritikája az olvasmányos stílusról.
⬤ Nehéz fordítás és gyenge szerkesztés
⬤ az elbeszélés egyes részei nehézkesek és túlságosan részletesek
⬤ nem alkalmas az alkalmi olvasók számára
⬤ a kritikus olvasók számos történelmi pontatlanságot jegyeztek meg.
(12 olvasói vélemény alapján)
Alexander I
I. Sándor olyan uralkodó volt, akinek magasra törő céljai voltak az orosz nép számára. Fiatal nagyhercegként Nagy Katalin által kényeztetve, apja brutális meggyilkolása után, 1801-ben lépett trónra. Marie-Pierre Rey ebben a nagyszabású életrajzban megvilágítja azokat az összetett erőket, amelyek Sándor viharos uralkodását alakították, és ragyogó új megvilágításba helyezi a népében "Szfinxként" ismert jóképű uralkodót.
Annak ellenére, hogy korán és ambiciózusan elkötelezte magát az átfogó politikai reformok mellett, Sándor liberális törekvéseit a saját országában kitört polgári zavargások és a Napóleonnal való költséges összecsapások nyomasztották, amelyek Oroszország francia megszállásában és Moszkva 1812-es felgyújtásában csúcsosodtak ki. Sándor végül visszafordította Napóleon seregeit, és két évvel később győztesként vonult be Párizsba, de addigra már belefáradt a katonai dicsőségbe. Ahogy teltek az évek, a Napóleont legyőző cár egyre inkább a saját lelki üdvösségével kezdett foglalkozni, és ez a rögeszme arra késztette, hogy közeledjen az ortodox és a római egyházakhoz.
Száműzetésében Napóleon egyszer megjegyezte orosz riválisáról: "Messzire juthatott. Ha én itt halok meg, ő lesz az igazi örökösöm Európában." Nem így történt. Napóleon Szent Ilona szigetén halt meg, Sándor pedig négy évvel később, negyvennyolc éves korában tífuszban hunyt el. Rey azonban ebben az árnyalt portréban új életet lehel abba a cárba, aki a XIX. század eleji Európa politikai sakktáblájának középpontjában állt, a térség legzavarosabb éveiben a diplomácia, a háború és a nemzetközi intrikák középpontjában álló kulcsfigura volt.
