Értékelés:
A könyv egy mélyen érzelmes és gyönyörűen megírt történet a szerelemről, a veszteségről és a halandósággal való szembenézésről. Az olvasók a karaktereket átélhetőnek, az elbeszélést pedig erőteljesnek találták, és a szívszorító témák miatt gyakran könnyeket hoztak. Sok recenzens nagyra értékelte a szerző képességét az összetett érzelmek közvetítésére és a szereplők tapasztalatainak mélységét.
Előnyök:⬤ Gyönyörűen megírt és mélyen érzelmes elbeszélés.
⬤ Rokonszenves és jól kidolgozott karakterek.
⬤ Elmélkedésre ösztönöz a szerelemről, a halandóságról és a kapcsolatokról.
⬤ Sok olvasó a szomorúság ellenére is nehezen tudta letenni, ami a történet iránti erős elkötelezettséget jelzi.
⬤ Megható ábrázolása az olyan nehéz helyzeteknek, mint egy szerettünk elvesztése.
⬤ Rendkívül szomorú és érzelmileg megterhelő; az olvasóknak fel kell készülniük a sírásra.
⬤ Néhányan kiszámíthatónak találták a történetet.
⬤ A történet végső tragédiája egyes olvasók számára nyomasztó és fájdalmas lehet.
⬤ Néhány olvasó úgy érezte, hogy a levelek formája unalmas lehet.
(186 olvasói vélemény alapján)
Kedves Edie, annyi mindent akartam, hogy tudj. Személyesen akartam elmondani neked, ahogy mellettem nőttél fel. De ez nem lehetett...
Amikor Jess életet ad Edie-nek, ez élete legboldogabb napja. Attól a pillanattól kezdve, hogy kislánya keze megfogja az ujját, tudja, hogy a lánya teljesen és tökéletesen birtokolja a szívét. És bár Edie apja elhagyta őket, és az egyedülálló anyaság nem könnyű, gyönyörű, ártatlan gyermeke mérhetetlen örömet okoz neki.
De aztán Jess olyan diagnózist kap, amely mindent megváltoztat. Edie életét - amely éppen csak elkezdődött - aggódó tekintetek, nehézkes beszélgetések szakítják meg. Jessnek pedig szembe kell néznie azzal a lehetőséggel, hogy a lányát otthagyja, hogy nélküle nőjön fel.
A ketyegő órától hajtva Jess tudja, mit kell tennie. Tollat kezd papírra vetni, hogy elmondjon a lányának mindent, amit tudnia kell.
Hogyan kell szeretni, hogyan kell veszíteni, hogyan kell megbocsátani, és ami a legfontosabb, hogyan kell élni, amikor sosem tudhatod, mennyi időd van még hátra...
Az olvasók szeretik Laura Pearsont:
"Gyönyörű... Gyengéd és gyönyörű... Éppoly reményteli, mint amilyen szívszorító... Imádtam.' Amy Beashel, író.
'Hűha. Komolyan. Egyszerűen gyönyörű. Annyi csodálatos elem... Olyan egyedi szemszögből... Annyi emlékezetes karakter... Gyönyörű és teljesen megható.'' Louise Beech, író.
'Légy nyugodt, dobogó szívem. Mosolyogtam és sírtam, és minden, ami a kettő között van. A legfontosabb, hogy megtanultam... 10 csillagot adnék neki, ha tudnék.'' Nicki's Book Blog
'Ez a gyönyörűen megírt történet barátságról, szerelemről, veszteségről és második esélyekről rabul ejtette a szívemet... Meleg, reményteli és elégedett érzéssel hagy maga után.'' Lisa Timoney, író.
'Micsoda élvezet!... Egyszerűen gyönyörű... Ha bájos, meleg és megható olvasmányra vágyik, akkor ez az a könyv, amire szüksége van. Gyönyörűen megírt történet a szerelemről és a vágyakozásról, és egy megrendítő emlékeztető arról, hogy sosem késő követni a szívedet.'' Holly Miller, szerző.
'Imádtam. Laura egy szívszorítóan szép történetet írt a szerelemről annak mindenféle formájáról. (És persze megint megríkatott). Bravó.' Nikki Smith, író.
'Nos, ugyanabban a 24 órában fejeztem be, amikor elkezdtem. Ó... milyen gyönyörű történet és csodálatos karakterek. Megható és inspiráló!'' Jennie Godfrey, író.
"Ilyen megható történet. Sok helyen a torkomra fagyott. Karen Angelico, író.
'Micsoda gyönyörű könyv az igazságról, a szerelemről, a kapcsolatokról és arról, hogy sosem késő követni a szívünket... Megható, vicces és érzelmileg okos. Kifejezetten ajánlom! ' Alison Stockham, író.
