Ian Moss bemutatja a 100 Unhip Albums - That we should learn to love

Olvasói vélemények

A könyv több mint 100 „nem menő” albumot mutat be, amelyeket a szerző, Ian Moss éleslátó és humoros kommentárokkal lát el mindegyikhez. A könyv jó fogadtatásra talált eklektikussága és lebilincselő írásmódja miatt, de néhány olvasó rendezetlennek vagy időnként fellengzősnek találta.

⬤ Magával ragadó és humoros írásmód, amely tükrözi a szerző zene iránti szenvedélyét.
⬤ Bemutatja a különböző műfajok mellőzött és kevésbé divatos albumainak széles skáláját.
⬤ Minden egyes bejegyzés rövid, így gyorsan olvasható.
⬤ Meggyőző okokat szolgáltat arra, hogy újra meghallgassunk vagy új zenéket fedezzünk fel.
⬤ Sok olvasó az olvasás után inspirációt érzett arra, hogy felfedezze zenei gyűjteményét és új albumokat keressen.

⬤ Index vagy struktúra hiánya, ami véletlenszerűvé és rendezetlenné teszi a könyvet.
⬤ Néhányan a szerző véleményét nagyképűnek vagy túlságosan magabiztosnak találták.
⬤ Néhány olvasó csalódott volt, hogy olyan jól ismert albumok is szerepelnek benne, amelyeket nem tartottak érdemesnek az újraértékelésre.
⬤ A könyv korai változataiban számos elgépelési és írásjel-hibát észleltek.

(31 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Ian Moss Presents 100 Unhip Albums - That we should learn to love

Könyv tartalma:

A zenei sznobizmus azóta létezik, hogy Mozart a 18. században megdöbbentette a közönséget, de ma, amikor a legtöbb zene ingyenesen meghallgatható a Spotify-on vagy a YouTube-on, már tényleg nincs mentség arra, hogy ne hallgassunk meg egy művészt, még akkor sem, ha felnőtt életünk nagy részében lemondtunk róla, vagy még csak nem is hallottunk róla.

A 100 Unhip album mini-esszét tartalmaz a valaha megjelent legkevésbé menő (de zeneileg nagyszerű) lemezekről. Az olyan híres, azóta uncooldá vált albumoktól kezdve, mint a Sgt. Peppers Lonely Hearts Club Band, egészen az olyan unhip zenekarokig, mint a Status Quo és a Queen, akik valamikor az elmúlt évtizedekben váltak szarrá.

Aztán ott vannak a nem kedvelt folk, soul és jazz művészek, akiket bűnösen figyelmen kívül hagytak a nagyobb nevek javára, és az egészen ismeretlen zenekarok, akik kiváló lemezeket adtak ki, hogy aztán nyomtalanul eltűnjenek. Ian szórakoztató és tényekkel teli könyve kötelező darab mindenkinek, akinek új hangzásokra van szüksége, hogy feldobja a zenehallgatás élvezetét!