Értékelés:
Tristan Jones könyve egy lebilincselő vitorlás kalandot mutat be, amely ötvözi a humort és az érzelmeket, az olvasók pedig értékelik a szerző történetmesélő stílusát. Míg sok kritikus gazdagnak és szórakoztatónak találta a prózát, néhányan aggodalmukat fejezték ki a vitorlás szakkifejezések erőteljes használata miatt, ami elidegenítheti azokat, akik nem ismerik a vitorlázást. Az olvasók között vita alakult ki Jones beszámolóinak hitelességét illetően is.
Előnyök:⬤ Magával ragadó és humoros történetmesélés
⬤ jól megírt, részletgazdag
⬤ keveredik a kaland és a történelem
⬤ a vitorlázás és a kalandok iránt érdeklődők számára
⬤ több olvasó által is erősen ajánlott
⬤ vitorlázók és nem vitorlázók számára egyaránt szórakoztató.
⬤ A vitorlás szakzsargon erős használata összezavarhatja a nem vitorlázókat
⬤ aggályok a beszámolók hitelességével kapcsolatban
⬤ néhány olvasót félrevezethet az önéletrajzi jellegű elbeszélés.
(35 olvasói vélemény alapján)
Amikor Tristan Jones, aki korunk egyik legismertebb kishajós vitorlázója és írója lett, leszerelt a haditengerészettől, és közölték vele, hogy fizikailag alkalmatlan a további tengeri hajózásra, megszerezte a Creswell nevű kis hajót, amelyet átalakított egy cirkáló ketchnek, és vitorlázni kezdett.
Aztán Jones, aki elhatározta, hogy mindenkinél északabbra hajózik, elindult Izlandról, és csak Nelson, a félszemű, háromlábú kutya kísérte, akit örökölt. Jones két, folyamatos feszültséggel és veszélyekkel teli telet töltött el ebben a sivár sarkvidéken.
Heves hóviharok csapdájába esett, megtámadta egy kiéhezett jegesmedve, és a Jeges-tenger jégtakaróján rekedt, miközben a magányossággal és a kétségbeeséssel, valamint a fogyatkozó készletekkel kellett megküzdenie. Végül, amikor a jég elmozdult, és Creswellt úgy összezúzta, mint egy gyufásdobozt, Jonesnak a lehetséges halállal kellett szembenéznie!
