Idegenek a déli tengereken: A Csendes-óceán eszméje a nyugati gondolkodásban

Eredeti címe:

Strangers in the South Seas: The Idea of the Pacific in Western Thought

Könyv tartalma:

Jóval azelőtt, hogy Magellán 1521-ben belépett a Csendes-óceánba, a nyugati emberekben még felfedezetlen óceánok, hatalmas kontinensek és paradicsomi szigetek léteztek a Föld távoli végein. Az egyiptomi mesemondók, görög filozófusok és latin költők által először lejegyzett elképzelések hosszú életűek voltak, és mély hatást gyakoroltak mind a Csendes-óceánon, mind a Nyugaton. Tahiti 1767-es felfedezésével egy újabb erőteljes mítosz került ebbe a gyűjteménybe: a nemes vadember. A nyugatiak először szembesültek egy olyan néppel, amely boldogabbnak tűnt náluk. A humán tudományok e forradalmát a természettudományok forradalma is kísérte, mivel a térség hiányosságokat és anomáliákat tárt fel a "létezés nagy láncolatában", amelyekkel Charles Darwin a Galápagos-szigeteken tett jelentős látogatása után kezdett el foglalkozni.

A Csendes-óceán hasonló kihívások elé állította a XIX. századi faj- és kultúrakutatókat, valamint azokat, akik vallásukat a világnak erre a hatalmas negyedére akarták exportálni. Bár a legtöbb missziós erőfeszítés végül sikerrel járt, mások gyalázatos visszavonulással végződtek. A század előrehaladtával a régió lehetőségeket és dilemmákat jelentett a birodalmi hatalmak számára, ami egyesek részéről a kivonulás bűnös vágyát, mások részéről pedig a maradás és segítségnyújtás ugyanilyen bűnös vágyát eredményezte. Ezt a folyamatot az 1941 és 1945 közötti csendes-óceáni háború gyorsította fel. Több mint két évezredes fantáziálás után a Nyugat Csendes-óceáni szigetvilág iránti rajongásának története a kiábrándulás kifejezett érzéséhez vezetett, amely Gauguin festményein és a csendes-óceáni nukleáris újságírásban egyaránt megjelenik.

Az Idegenek a déli tengereken című kötet ezt a történetet meséli el és illusztrálja, számos elsődleges szöveg felhasználásával. Nagyvonalú részleteket tartalmaz felfedezők, katonák, természettudósok, antropológusok, művészek és írók munkáiból - némelyikük híres, némelyikük ismeretlen. A könyv 1521-ben kezdődik Antonio Pigafetta (azon kevés férfiak egyike, akik túlélték Magellán világkörüli útját) Guamról szóló beszámolójával, és az 1980-as évek végén egy amerikai nő, Joana McIntyre Varawa írásával ér véget, aki a házasság és a Fidzsi-szigeteken való letelepedés személyes és kulturális bizonytalanságával néz szembe. Megmutatja, hogy a "Nagy Déli-tenger" a reneszánsz óta pótolhatatlan "távoli tükre" a Nyugatnak és szellemi rögeszméinek. Ez az átfogóan illusztrált és jegyzetekkel ellátott antológia megismerteti az olvasókat a modern nyugati eszmék kialakulásának központi jelentőségű régiójával.

"Ez a gondosan megtervezett antológia kiváló témakört ölel fel. A válogatások jól megválasztottak és érdekesek, a bevezető anyagok pedig egyszerre tudományosak és közérthetőek. Széles körben használható a Csendes-óceán szinte bármely aspektusával foglalkozó egyetemi kurzusokon." --Rod Edmond, University of Kent at Canterbury.