Olvasói vélemények
Összegzés:D. Nurkse „Az idegenek országa: New & Selected Poems” című nagyra értékelt gyűjteménye, amely az új versektől kezdve a korábbi gyűjteményeihez tartozó válogatásokig számos művét bemutatja. A versek mély személyes és történelmi témákat tükröznek, amelyekre a bevándorlói tapasztalatok és olyan jelentős események, mint a II. világháború hatottak. A kritikusok nagyra értékelik Nurkse egyedi költői hangját, csendes tárgyilagosságát, valamint a szürrealizmus és a képek mesteri használatát.
Előnyök:A gyűjtemény új és válogatott versek keverékét tartalmazza, bemutatva Nurkse költői fejlődését. A kritikusok dicsérik egyedülállóan személyes hangját, valamint a műveiben rejlő mély érzelmi és történelmi visszhangot. A költészetét ritmikai kontrollja és a megható képi világ megteremtésének képessége jellemzi, gyakran a természetből merítve. Sokan úgy találták, hogy az összetett témákat, mint például a bevándorlói tapasztalatokat és a háborúellenes érzelmeket árnyaltan és finoman kezeli.
Hátrányok:Néhány olvasó talán több új művet szeretne Nurkse-től, mivel tíz évnyi szünet telt el új kötet nélkül. Továbbá, bár verseinek csendessége és szürreális jellege dicséretes, egyes olvasók talán a hagyományosabb vagy egyenesebb költői stílust kedvelik.
(1 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
A Country of Strangers: New and Selected Poems
Könyv tartalma:
Egy olyan alapvető amerikai költő válogatott versei, aki tizenegy könyv és harmincöt év alatt tüzetesen szemügyre vette politikánkat, helyeinket és szívünk rejtett történeteit.
D. Nurkse bevándorló szülei 1940-ben ismerkedtek meg egy Európából induló hajón; annak a nemzedéknek a gyermeke volt, amelynek szorongásai Hirosima árnyékában és a második világháború utóhatásaiban kovácsolódtak össze. Versei ennek a gyermeknek a méltóságteljes tudatlanságát kiterjesztik a huszadik század végének kataklizmáival és a családi struktúrákkal való nyílt találkozásra.
A régi Észtország suttogásai adják a hátteret a fiú baseball-labdáinak, amelyeket az ötvenes évek halványuló alkonyában dobál (Titokban én voltam a legbüszkébb arra, hogy milyen ügyesen / álltam egyedül a sötétben). A fiatal férfi a szexuális szenvedélyt és a gyermek érkezését vizsgálja egy fiatal házasságban (Napfényt mutattunk neki a kezünkben), míg az érett költő a magányról és a közösségről ír a városainkban (De az utcán / nem volt senki), és arról, hogy sürgető szükség van arra, hogy továbbra is kifejezzük akaratunkat mint polgárok.
E páratlan pályafutása során Nurkse zsigeri sorokat alkotott, amelyek az egyszerűen létező törékenységét ünneplik - madárdal, holdkelte, betegség, víztornyok -, és az emberi érzékelés összetettségét, az ezen keresztül a megértés felé való botorkálásunkat.
