Idegtudomány és filozófia: Agy, elme és nyelv

Olvasói vélemények

A könyvben neves filozófusok és idegtudósok vitáznak egymással az idegtudomány alapvető fogalmairól, különösen a test és elme problémájáról. Maxwell Bennett és Peter Hacker érveit olyan ismert személyiségekkel szemben mutatja be, mint Daniel Dennett és John Searle. Az írás a tudattal és a megismeréssel kapcsolatos összetett témák feltárására készteti az olvasót, bár egyes kritikusok szerint hiányzik belőle a koherencia és a kellő párbeszéd.

⬤ Magával ragadó vitaformátum, amely vezető gondolkodókat hoz össze.
⬤ Hatékonyan mutatja be Wittgenstein nézőpontjait.
⬤ Éleslátó kritikát fogalmaz meg a kortárs idegtudományról.
⬤ Felkelti az érdeklődést az idegtudomány és a tudat további kutatása iránt.
⬤ Világosan megfogalmazza az elmefilozófia alapvető kérdéseit.

⬤ Néhány olvasó nevetségesnek és elavultnak találja Bennett érveit.
⬤ Az előadás összefűzöttnek tűnik, és hiányzik belőle a koherencia.
⬤ A hozzászólások kiegyensúlyozatlansága, Bennett dominál a szövegben.
⬤ Nincs elég interaktív párbeszéd a szerzők között.
⬤ A könyv rövid terjedelméhez képest magas költségek.

(17 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Neuroscience and Philosophy: Brain, Mind, and Language

Könyv tartalma:

Az Idegtudomány és filozófia című könyvben három neves filozófus és egy vezető idegtudós csap össze a kognitív idegtudomány fogalmi előfeltevéseiről. A könyv Maxwell Bennett és Peter Hacker Philosophical Foundations of Neuroscience (Blackwell, 2003) című könyvének egy részletével kezdődik, amely megkérdőjelezi a kognitív idegtudósok fogalmi elkötelezettségét. Ezt követően álláspontjukat Daniel Dennett és John Searle, két, a témában sokat író filozófus kritizálja, Bennett és Hacker pedig sorra válaszol.

Szenvedélyes vitájuk központi témák széles körét öleli fel: a tudat természetét, a pszichológiai tulajdonságok hordozóját és helyét, az úgynevezett agyi térképek és reprezentációk értelmezhetőségét, a qualia fogalmát, a szándékos álláspont fogalmának koherenciáját, valamint az elme, az agy és a test közötti kapcsolatokat. A világosan érvelő és alaposan lebilincselő szerzők alapvetően eltérő felfogásokat mutatnak be a filozófiai módszerről, a kognitív-idegtudományi magyarázatról és az emberi természetről, és eszmecseréjük mindazok számára vonzó lesz, akiket érdekel az elme és az agy, a pszichológia és az idegtudomány, a kauzális és a racionális magyarázat, valamint a tudat és az öntudat viszonya.

Befejezésében Daniel Robinson (az Oxfordi Egyetem filozófia tanszékének tagja és a Georgetown Egyetem Distinguished Professor Emeritusa) kifejti, miért olyan kulcsfontosságú ez a szembenállás az idegtudományi kutatások megértése szempontjából. A kognitív idegtudomány projektje - állítja - az emberi természetnek magának a tudomány keretébe való beépítésétől függ. Robinson megítélése szerint Dennett és Searle nem támogatja ezt a vállalkozást.

Bennett és Hacker szerint maga a projekt egy koncepcionális hibán alapulhat. Az izgalmas és kihívást jelentő Idegtudomány és filozófia kivételes bevezetés a kognitív idegtudomány által felvetett filozófiai problémákba.