Identitás és bálványimádás - Az istenkép és annak megfordítása

Olvasói vélemények

Richard Lints „Identitás és bálványimádás” című könyve az imago Dei teológiai fogalmát és annak a bálványimádással való kapcsolatát vizsgálja a Szentírásban. A könyv a Teremtés könyvével kezdődik, és a bibliai történelmen keresztül halad végig az Újszövetségig, azt vizsgálva, hogy a bálványimádás hogyan fordítja meg az emberiség identitását Isten képmásaként. Míg sok recenzens elgondolkodtatónak és jól megfogalmazottnak találja a tartalmat, néhányan kritizálják a filozófiai hangsúlyt és az elemzés kohéziójának hiányát.

⬤ Meggyőző teológiai elmélkedést kínál a bálványimádásról és annak az emberi identitásra gyakorolt hatásairól.
⬤ Mélyen foglalkozik a bibliai szövegekkel, és szisztematikus megközelítést nyújt az imago Dei fogalmához.
⬤ Tartalmazza a vallás történelmi filozófiai kritikáinak éleslátó elemzését.
⬤ Ajánlott a gondolatok mélysége és az identitással kapcsolatos kortárs kérdésekkel való kapcsolata miatt.

⬤ Egyes kritikusok úgy érzik, hogy a könyv túlságosan a filozófiai diskurzusra összpontosít, a szilárd bibliai elemzés rovására.
⬤ Kritizálták a világos szervezés és az érvelés koherenciájának hiánya miatt.
⬤ Bizonyos teológiai álláspontok előre meghatározottnak tűnnek, és nem hagyják, hogy a bibliai szövegek önmagukért beszéljenek.
⬤ Lehet, hogy nem foglalkozik közvetlenül és hatékonyan a kortárs identitással kapcsolatos kérdésekkel.

(8 olvasói vélemény alapján)

Eredeti címe:

Identity and Idolatry - The Image Of God And Its Inversion

Könyv tartalma:

Így teremtette Isten az embert a maga képmására, Isten képmására teremtette őt; férfinak és nőnek teremtette őket.” (1Mózes 1:27) Az 1Mózes 1:26-27 a központi keresztény hagyományban a legtöbb teológiai antropológia helyéül szolgált. Richard Lints azonban megjegyzi, hogy túl ritkán értették meg ezeket a verseket úgy, mint amelyek fogalmilag összefonódnak az 1Mózes 1.

prológus anyagának egészével. A kozmikus templom felépítése erősen utal arra, hogy az „Isten képmása” nyelvezete liturgikus funkciókat szolgál. Lints amellett érvel, hogy a bibliai „bálvány” nyelvezet a Genezis 1 „képmás” nyelvezetének fogalmi megfordítása.

Ezek a konstrukciók megvilágítják egymást, és tisztázzák a kánon központi antropológiai kérdéseit.

Az emberi identitás kérdése elkülönül, bár nem különül el az emberi természet kérdésétől; az utóbbit túl gyakran olvasták bele a „kép” bibliai használatába. Lints bemutatja, hogy az emberi identitás „narratívája” hogyan húzódik a teremtéstől (imago Dei) a bukáson (az aranyborjú/idol, 2Móz 32) át a megváltásig (Krisztus mint tökéletes képmás, Kol 1,15-20).

A kép/idol bibliai-teológiai használata egy olyan szál a kánonon keresztül, amely rávilágít a megváltástörténet mozzanataira. A New Studies in Biblical Theology című kötet záró fejezeteiben Lints értelmezi a bálványimádás használatát, ahogyan az a tizenkilencedik század világi prófétáiban megjelenik, és megvizsgálja a bálványimádás iránti érdeklődés közelmúltbeli reneszánszát, annak fogalmi erejével a „vágy kultúrájának” magyarázatára. A bibliai teológia kulcskérdéseivel foglalkozó, a New Studies in Biblical Theologyt alkotó művek kreatív kísérletek arra, hogy segítsenek a keresztényeknek jobban megérteni a Bibliát.

Az NSBT-sorozatot D. A. Carson szerkeszti, célja, hogy egyszerre tanítson és építsen, kölcsönhatásba lépjen a jelenlegi tudományossággal és utat mutasson a jövőbe.