Olvasói vélemények
Összegzés:Karl Mannheim „Ideológia és utópia” című könyvét a tudás és az ideológia társadalmi gyökereiről szóló mélyreható meglátásai miatt dicsérik. Bár sok kritikus elismerően nyilatkozik intellektuális mélységéről és relevanciájáról, kritikát is kap a fordítási problémák, a nyomtatás minősége és sűrűsége miatt, ami egyesek számára kihívást jelentő olvasmánnyá teszi a könyvet.
Előnyök:⬤ Mély megértést nyújt a tudás és az ideológia társadalmi gyökereiről.
⬤ Világos és ragyogó prózában íródott.
⬤ A mai társadalmi-politikai kontextus szempontjából releváns.
⬤ Fontos a társadalomtudományok hallgatói és kutatói számára.
⬤ Az „utópia” és az „ideológia” innovatív szembeállítása.
Hátrányok:⬤ Egyes kiadások nyomdai minősége és elrendezése rossz.
⬤ A fordítást kritika éri a pontatlanság és a sűrűség miatt, ami fárasztóvá teszi.
⬤ Nem könnyen hozzáférhető a nagyközönség számára, mivel ismeretelméleti és marxista előismereteket igényel.
(18 olvasói vélemény alapján)
Eredeti címe:
Ideology And Utopia: An Introduction to the Sociology of Knowledge
Könyv tartalma:
2015 Az eredeti 1936-os amerikai kiadás újranyomása. Az eredeti kiadás pontos fakszimiléje, nem optikai felismerő szoftverrel reprodukálva.
Karl Mannheim magyar származású szociológus, a 20. század első felének meghatározó szociológusa, a klasszikus szociológia egyik alapító atyja, valamint a tudásszociológia megalapítója. A tudásszociológiáról írt esszéi a tudományterület klasszikusai lettek.
Az "Ideológia és utópia" című írásában amellett érvelt, hogy az ideológia fogalmának alkalmazását ki kellene szélesíteni.
A fogalom történetét az általa "partikulárisnak" nevezett szemlélettől kezdve követte nyomon. Ez a nézet eredetileg az ideológiát a tények talán szándékos elhomályosításának tekintette.
Idővel ez a nézet átadta helyét a "totális" felfogásnak (leginkább Marxnál), amely szerint egy egész társadalmi csoport gondolkodását társadalmi helyzete alakítja (pl. a proletariátus hiedelmeit a termelőeszközökhöz való viszonya kondicionálja). Ő azonban egy további lépést követelt, amelyet az ideológia általános totális felfogásának nevezett, amelyben elismerték, hogy mindenki hite - beleértve a társadalomtudósét is - annak a kontextusnak a terméke, amelyben létrejött.
Mannheim a társadalmi osztályt, a helyet és a generációt emeli ki a tudás legnagyobb meghatározó tényezőiként. Attól tartott, hogy ez relativizmushoz vezethet, de ennek ellenszereként a relativizmus eszméjét javasolta. A megkülönböztetés fenntartása érdekében azt állította, hogy a különböző perspektívák elismerése az időbeli és társadalmi elhelyezkedésbeli különbségek szerint csak egy elvont és testetlen ismeretelmélet számára tűnik önkényesnek.
