Idő a dolgokra: Munka, szabadidő és a tömegfogyasztás felemelkedése

Olvasói vélemények

Jelenleg nincsenek olvasói vélemények. Az értékelés 2 olvasói szavazat alapján történt.

Eredeti címe:

Time for Things: Labor, Leisure, and the Rise of Mass Consumption

Könyv tartalma:

A modern élet tele van cuccokkal, de nincs időnk. Egy gazdaságszociológus zseniális magyarázatot ad arra, hogy az elmúlt hetvenöt évben az amerikaiak miért részesítették előnyben a fogyasztást a szabadidővel szemben.

A termelékenység a huszadik század közepe óta folyamatosan nőtt, mégis az amerikaiak ma nagyjából annyit dolgoznak, mint akkoriban: heti negyven órát. Ugyanebben az időszakban tanúi voltunk a fogyasztás könyörtelen növekedésének. Ez a minta szembetűnő eltérést jelent az előző évszázadhoz képest, amikor a munkaórák száma meredeken csökkent. Ellentmond a szokásos közgazdasági elméletnek is, amely szerint a növekvő fogyasztás csökkenő határhasznot eredményez, valamint az empirikus kutatásoknak, amelyek azt mutatják, hogy a munka az elégedetlenség jelentős forrása. Miért cseréljük tehát továbbra is az időnket még több dologra?

A Time for Things újszerű magyarázatot kínál erre a rejtélyre. Stephen Rosenberg azt állítja, hogy a huszadik században a munkások a fogyasztási cikkeket a potenciális szabadidő tárházaként kezdték értelmezni, hogy racionalizálják a munkájuk bérért való cseréjét. Amikor például egy munkás a munkáját egy autóra cseréli, akkor a szabad tevékenység egy olyan időtartamára tesz szert, amelyet tartalékban tarthat, ellensúlyozva a munka által képviselt szabad tevékenységet. Rosenberg szerint az árucikkeknek mint a hipotetikus hasznosság tárházainak ezt a felfogását a tartós fogyasztási cikkek szabványosítása, valamint a garanciák, a márkák és a terméktesztek tették lehetővé, amelyek biztosították a bérmunkások számára, hogy az általuk vásárolt áruk egyenletes, mérhető minőségűek lesznek.

Ez az elmélet tisztázza az ipari kapitalizmusban tanúsított viselkedés zavarba ejtő aspektusait - a jövedelem dolgokra való költésének sürgetését, a fogyasztási cikkek birtoklásának preferálását a bérlés helyett -, valamint számos történelmi fejleményt, köztük a tömegfogyasztás és a bérmunka legitimációjának egyidejű növekedését.